Lampard a West Hamnél nevelkedett, csakúgy, mint Joe Cole. Nem véletlen, hiszen édesapja, idősebb Frank Lampard is a „Hammers” játékosa, majd később edzője volt. A klub felnőtt-csapatában 1996-ban mutatkozott be, ám inkább kölcsönadták a Swansea City-nek. Az 1997/98-as szezonra viszont alapemberré vált a West Hamben.
A csapat motorja, a Chelsea, és az angol válogatott alapembere. Klubunk nyolcasa már majdhogynem élő legenda. Több, mint 270 mérkőzésen lépett pályára csak a Premierleague-ben, összességében már 400 felett jár. 2001-ben ő volt Ranieri első igazolása, ami több, mint kiváló választás volt. Középpályásként 80 gólt szerzett 4 szezon alatt. Számos Chelsea és egyéb rekordot állított már fel, s folyamatosan kúszik felfelé az örökranglistákon is. Senki nem játszott még annyi mérkőzést még az ő korában a Chelseaben, s egyhuzamban is rekordot állított fel: 164 egymást követő mérkőzésen lépett pályára, de a szezonbeli rekordot is ő tartja: a 06/07-es szezonban 62 mérkőzésen lépett pályára. Klubja stabil gólszállítója is, szezononként átlag 15-20 találattal. Számos fontos és emlékezetes találattal segítette klubját, mesterhármast is jegyzett már. 2008 februárjában megszerezte 100. Chelsea gólját is. Ezzel ő lett minden idők legtöbb találatot jegyző középpályása. Ez év nyarán került szóba először távozása, korábbi edzője, Mourinho átvette az olasz Inter edzői posztját, s minden áron meg kívánta szerezni egykori kiváló játékosát, Lampard azonban augusztusban további 5 éves kontraktust írt alá londoni munkaadójánál.
2001. júliusában debütált a Chelseaben, s azóta gyakorlatilag kirobbanthatatlan a keretből. Klubjával José Mourinho irányítása alatt minden angol trófeát elhódított, s minden egyes trófeának aktív részese volt. Egyéni címekben még nem sikerült totális sikert aratnia, de volt már hónap játékosa, az év játékosa Angliában, az FWA év labdarúgója, beválogatták a FIFPro World XI válogatottjába, ám a FIFA év játékosa szavazáson és az aranylabda szavazáson is „csak” a második helyig jutott.
A válogatottban már 1999 októberében bemutatkozott, de akkoriban még inkább az U21-es csapatnál vették számításba. A 2002-es VB-ről kihagyta Eriksson, ám a 2004-es EB-n már kezdőként számított rá – Lampard a bizalmat két góllal hálálta meg! Azóta természetesen kihagyhatatlan...
