A második játékrész tökéletesen indult, amivel a csapat megmutatta a kétkedőknek a ránk jellemző küzdőszellemet. A gól után pedig egy igazán nagyszerű mérkőzést láthattunk.

Mindössze második alkalommal mentünk idén vesztes félként félidőre (az összes sorozatot tekintve), de három perccel a második játékrész kezdőrúgása után máris kiegyenlítettünk Didier Drogba precíz találatával. Ettől a perctől kezdve a Kékek dominálták a meccs hátralévő részét, majd be is gyűjtötték a jól megérdemelt három pontot John Terry és Ramires találatának köszönhetően.

„Az első félidőben jól védekeztek, és kontrákból akartak gólt szerezni, ami sikerült is nekik” – kezdte Mourinho.

„Nehéz volt ez első félidő, egy nagyon jó csapatot láthattunk, akik nagyon szervezetten védekeztek. Nyomást gyakoroltak ránk, lezárták a területeket, és igen agresszíven járatták a labdát.”

„Nagyon fontos volt, hogy sikerült egyenlítenünk a második játékrész elején. Ezt követően már sikerült az irányításunk alá vonni a játékot. Innentől nagyon jól játszottunk, minden a saját medrében folyt, éreztük, hogy a következő gólnak előbb vagy utóbb jönnie kell. Fantasztikusan csinálták a srácok!”

„Drogba gólja több szempontból is aranyat ért: vesztésre álltunk, éppen csak elkezdődött a második félidő, illetve újra fellendítette a csapat lelkesedését. Nem csak egy gólt szerzett, hanem tanúbizonyságot tett a küzdőszelleméről, a robbanékonyságáról, illetve bebizonyította, hogy minden körülmény között számíthatunk rá, hisz ő volt az egyetlen ép csatárunk, akinek végig kellett játszania 90 percet egy igen jó védelemmel szemben. És itt volt nekünk végig.”

„Az idősek és a fiatalok: Petr, John, Didier, Branislav... és voltak más óriások is a pályán, úgy mint Matic, Fabregas, vagy Ramires... micsoda nagyszerű csapat!”

„Április volt az a hónap, amikor mindenki arra számított, hogy leül a Chelsea és elkezd meccseket veszíteni. Ugyan ez a hónap tele volt problémákkal számunkra, hisz Diego Costa és Remy is sérült volt, és egyedül Drogba volt bevethető, sőt, még Oscar is debütált csatárként, de végeredményben kijelenthetjük, hogy fantasztikusan dolgozott a csapat: taktikailag kifogástalanok voltunk, a küzdőszellem, amit felmutattunk, az, ahogyan védekeztünk, amilyen gólokat szereztünk, mind csodás volt, és nem utolsó sorban a stabilitás, ami minden mérkőzésen jellemző volt ránk. Öt meccset játszottunk áprilisban, ami közül egy döntetlen kivételével az Arsenal ellen mindent megnyertünk.”

„Olyan boldog vagyok. És csak három pont kell az ünnepléshez. De semmi sincs még eldöntve. Kell még az a három pont, hogy teljesen biztonságban legyünk. És ez mindenkinek ott van a fejében, így megyünk majd ki a Stamford Bridge gyepére vasárnap. A mai sikerünk egy extra motivációt adott számunka: hogy otthon biztosíthassuk be a bajnoki címünket.

„De a Stamford Bridge sem ünnepelhet még. Remélem, hogy a szurkolóink ott lesznek vasárnap, segítenek nekünk lejátszani a meccset és nyomják a csapatot előre. Mert ez az a szellem, ami jellemző ránk. A fiúk boldogok az öltözőkben, de nem azért, mert már megnyertük a címet, hanem azért, mert megnyertünk egy újabb meccset és egy lépéssel közelebb léptünk a célunkhoz. Ugyanerre a szellemre lesz szükségünk vasárnap is.”

„Megvan az esélye Costa játékának, de semmit sem kell kockáztatnunk. Tegnap már együtt edzett a csapattal és Remyvel, ma pedig újra kemény munkát végeztek velünk. De ha azzal tudom megvédeni őket, hogy most kimaradnak a keretből, akkor meghozom ezt a döntést.

„A kemény és a hatékony munka. Ez a titka mindegyikőnknek, és így dolgozunk együtt a közös célért” – ez volt Mourinho válasza arra a kérdésre, hogy mi titka ennek a nagyszerű szezonnak. „A cél ott lebegett mindenki szeme előtt, ami nem volt más, mint megnyerni a Premier Ligát. Ha ez sikerül, akkor együtt örülhetünk a sikernek.”