ARSENAL
Manager: Arsene Wenger
Tavalyi helyezés: 4.
Preferált felállás: 4-2-3-1
Mesés kilenc év ért véget a tavalyi FA-kupa döntőjében, amikor is kilenc
Jelen pillanatban minden kulcsjátékosuk egészséges, élükön Aaron Ramsey-vel, aki a tavalyi szezon legmeggyőzőbb ágyúsa volt.
Magukhoz képest aktívak voltak az átigazolási piacon, az Emirates-be édesgették a Barcelona csapatában egyre inkább háttérbe szoruló, de kiváló VB-t produkáló Alexis Sanchez-t, aki szélen és középen is bevonható a támadásokba. A big name igazolás mellett leginkább a lyukakat igyekeztek betömni.
Távozó oldalon mindkét nyári klasszikust teljesítették: elbúcsúztak a kapitányuktól (habár ez korántesem akkora érvágás, mint a korábbi években), illetve igazolt tőlük a Manchester City.
Érkezők: Alexis Sánchez, Mathieu Debuchy, Calum Chambers, David Ospina.
Távozók: Bacary Sagna, Łukasz Fabiański, Johan Djourou, Nicklas Bendtner, Thomas Vermaelen; Carl Jenkinson (kölcsönbe).
ASTON VILLA
Manager: Paul Lambert
Tavalyi helyezés: 15.
Preferált felállás: 3-5-2
A Villa játékosai a 4-5 évvel ezelőtti izmosabb szezonok után az utóbbi néhány szezonban megfiatalított csikócsapatukra építve leginkább a kiesés elkerülését tűzték ki céljuknak, amit sikerrel is vettek évről évre.
A tavalyi idényt borzasztó sorsolásuk ellenére kifejezetten bíztatóan kezdték: az első fordulóban az Emirates-ben verték meg az Arsenalt, majd szoros meccset vívtak a Liverpool-lal és velünk is, hogy aztán hátrányból fordítsanak a Manchester City ellen. A jó előjelek ellenére a Boxing Day környékén már ismét gyűltek a fellegek, majd áprilisban elszakadt a házi gólkirály, Benteke Achilles-szalagja. Innentől a szezonjuk megpecsételődött: a maradék hét meccsen összesen négy pontot gyűjtöttek és öt gólt lőttek. A bentmaradáshoz ez is elég volt, de rávilágított, hogy mennyire egy emberen múlik a Villa támadójátéka.
A belga csatár ezt a szezont is Birmingham-ben kezdi, ám felépülni csak októberre fog. Pótlását, helyettesítését és úgy egyáltalán a csapat erősítését nem igazán volt módja megtennie a klubnak, ugyanis a tulajdonos Randy Lerner május óta árulja a csapatot – sikertelenül. Ilyen közhangulatban és ilyen anyagi helyzetű emberrel az élen nem meglepő, hogy leginkább a szabadügynökök piacán kutakodtak. Ennek ellenére három PL veteránt is sikerült halászniuk, a szebb napokat látott kedvencünk, Joe Cole-én kívül Philippe Senderos és Kieran Richardson neve is ismerősen cseng. Egyetlen játékosért, a Liverpool alulteljesítő balhátvédjéért, Aly Cissokho-ért csengettek ki pénzt.
Távozóik között csak a tavalyi csapatból is lefelé kilógó játékosokat találunk.
Érkezők: Joe Cole, Kieran Richardson, Philippe Senderos, Aly Cissokho.
Távozók: Marc Albrighton, Jordan Bowery, Nathan Delfouneso; Nicklas Helenius, Yacouba Sylla (kölcsönbe).
BURNLEY
Manager: Sean Dyche
Tavalyi helyezés: a Championship 2. helyezettjei
Preferált felállás: 4-4-2
A Burnley tavaly a másodosztály meglepetéscsapatának számított, ennek megfelelően a szakértők tetemes része a bottom 3-be, azaz kieső helyre várja őket a májusi befutón (ahogy tavaly a Crystal Palace-t, aztán láttuk mi lett belőle…). A sikeres szereplés kulcsfigurája nem a pályán, hanem amellett töltötte a szezont Sean Dyche menedzser személyében, akit az egyik legígéretesebb fiatal angol edzőként tartanak számon. Nyolc ponttal sikerült a play-off helyek fölé kormányozni a gyakorlatilag ismeretlen nevekből álló csapatát.
A támadásra épülő játékot valószínűleg védekezőbb felfogásra kell cserélnie a gárdának, ha jövőre is Premier League tagságra hajt és lehet, hogy ebben Dyche munkássága lesz az izgalmasabb faktor, nem a kiscsapat játéka.
Hatékonyságuk kulcsa a Vokes és Ings alkotta csatárduó volt, akiket azóta a PL alsóházának csapatai csábítanak, így jövőjük még kérdéses az őszi félévre nézve. Biztosan Burnley játékos marad viszont a PL-tapasztalattal már rendelkező, tavalyi évben még a Stoke-tól kölcsönben szereplő, idén nyáron azonban már végleges kontraktust kötő Michael Kighty, akinek a kiemelkedő Championship szezon után kell idén meglépnie a legmagasabb lépcsőfokot.
Az érkezők között Kightly mellett dolgos iparosokat találunk, távozók között pedig csak olyan játékosokat, akik már a tavalyi évben sem tudtak hasznára lenni a másodosztályú csapatnak.
Érkezők: Michael Kightly, Matt Gilks, Marvin Sordell, Matthew Taylor, Steven Reid, Lukas Jutkiewicz.
Távozók: David Edgar, Junior Stanislas, Chris Baird
CRYSTAL PALACE
Manager: Keith Millen (interim)
Tavalyi helyezés: 11.
Preferált felállás: 4-4-1-1
Az előbb említet módon került korai temetésre a londoni csapat, ráadásul a csapnivaló szezonkezdet után a gárdát első osztályba kormányzó Ian Holloway is menesztésre került. Helyére a Stoke korábbi vezetője, Tony Pulis érkezett, aki új életet lehelt a hervadó csapatba és márciusi kezdettel ötmeccses győzelmi sorozatban kicsúcsosodva sikerült megmentenie a Palace szezonját olyannyira, hogy végül a középmezőnyben értek célba. Pulis hőstette meghozta gyümölcsét: elnyerte az év edzőjének szóló elismerést. Azóta a kocka azonban ismét fordult, ugyanis a szezon kezdete előtt két nappal válságstábot ült a klub vezetőségével, amelyet követően közös megegyezéssel felbontották a szerződését.
Emellett a keret nyáron sem erősödött látványosan, így a csalóka 11. helyezés ellenére nem kérdés, hogy idén is a bentmaradás lesz a prioritás a klub háza táján. Ebben legnagyobb segítségükre a szezon összes meccsén pályára lépő kapitány, Mile Jedinak lehet, aki a gyakran védekezésre kényszerülő gárda leghasznosabb defenzív játékosa volt az év során.
Két érkezőjüket tavalyi kiesőktől halászták el a viszonylag gólszegény csatár Fraizer Campbell (Cardiff), illetve a kőkemény hátvéd Brede Hangeland (Fulham) személyében. Legfrissebb igazolásuk a Liverpool ifistája, Martin Kelly, aki nem tudott felnőni a Vörösök elvárásaihoz, így a rendszeres játéklehetőség reményében a kiesés elleni harcot választotta. A távozók kvalitásairól mindent elmond, hogy tavaly sem tudták beverekedni magukat a kezdőcsapatba, illetve nagyrészt másodosztályú klubokhoz dobbantottak. Egyetlen kivétel Kagisho Dikgacoi, a romboló-védekező középpályás, aki rendszeres játéklehetősége ellenére nem tudott megegyezni a szerződéshosszabbításról, így ingyen lépett le.
Az, hogy Pulis derült égből villámcsapás jellegű távozása megkavarja-e annyira a fejeket, hogy már az első pár fordulóban beragadjon a Palace, hamarosan kiderül.
Érkezők: Fraizer Campbell, Brede Hangeland, Martin Kelly.
Távozók: José Campaña, Kagisho Dikgacoi, Danny Gabbidon, Dean Moxey, Jonathan Parr.
EVERTON
Manager: Roberto Martinez
Tavalyi helyezés: 5.
Preferált felállás: 4-2-3-1
David Moyes távozásával ködbe burkolózott a liverpool-i csapat jövője, nem lehetett tudni, hogy a skót mesterrel stabil, defenzív, ám évről évre magabiztos és relatíve eredményes játékot mi követi majd a mögöttünk álló szezonban. A Wigantől érkező Roberto Martinez igazi „boom or bust” volt tehát és cseppet sem okozott csalódást, sőt olyannyira felforgatta az állóvizet, hogy a szezon egyes pontjain akár a BL-szereplés sem tűnt ördögtől való ötletnek a Mersey-parton.
Martinez 4-2-3-1-es felállásában két kölcsönjátékosnak is kulcsszerepe volt, ráadásul a pivot-ot (James McCarthy mellett) megszilárdító Gareth Barry és az általunk jól ismert Romelu Lukaku is végleg a kékek játékosa lett idén nyáron. Szinte igazolásnak számít a rengeteg oldalról körüludvarolt Leighton Baines, Ross Barkley és Kevin Mirallas megtartása is, így minden adott maradt a szárnyalás folytatásához.
Harmadik érkező a Ferencvárosból (ez nem olyan nagy szó) és a világbajnokságon is (ez már annál inkább) kiemelkedő Muhamed Besic, akire ha más miatt nem is,
Out oldalon csak a keret pereme, illetve egy kikölcsönzött fiatal található.
Érkezők: Romelu Lukaku, Gareth Barry, Muhamed Bešić.
Távozók: Magaye Gueye, Mason Springthorpe; Apostolos Vellios (kölcsönbe).
HULL CITY
Manager: Steve Bruce
Tavalyi helyezés: 16.
Preferált felállás: 3-5-2
A tavalyi (sikertelen) névváltoztatós huzavona nem szegte a tehetős tulajdonos, Assem Allam kedvét és továbbra is kövér csekkekkel egyengeti kedvencei útját, így az évtized elején lefutott rövid románc után a Hull City történetének második PL-tagsága úgy tűnik tartósabb lesz. Steve Bruce keze alatt olyan masszív csapat formálódott, amely tavaly az FA-kupa döntőjéig menetelt, hogy ott egy tiszavirág életű két gólos vezetést is kiharcoljon magának az Arsenal ellen. A kupadöntő EL-selejtezőt ért a Tigriseknek, akik így először nézhetnek szembe az európai kupaszereplés okozta többfrontos igénybevétel édes terhével.
A tavalyi felállás idénre megváltozhat, ezt jelzi a csapat aktivitása is a piacon. Az eddig nettó nem létező széljátékot Robert Snodgrass és Tom Ince érkezése hivatott felpezsdíteni, így idén már nem hárul minden felelősség Huddlestone irányítói képességeire.
Snodgrass és Ince mellett két ígéretes fiatal angol védő és a kölcsönből visszatérő Jake Livermore lesz a keret tagja. Búcsút három, többé-kevésbé másodhegedűs játékosnak int a csapat.
Érkezők: Jake Livermore, Robert Snodgrass, Tom Ince, Harry Maguire, Andrew Robertson.
Távozók: Matty Fryatt, Robert Koren, Abdoulaye Faye.
LEICESTER CITY
Manager: Nigel Pearson
Tavalyi helyezés: a Championship bajnokai
Preferált felállás: 4-4-2
A Rókák bajnoki címére a magabiztos egy mérsékelten enyhe kifejezés, ugyanis 9 ponttal előzték meg a második Burnley-t és 17(!)-tel a rájátszásban induló harmadik helyezett Derby County-t.
A Burnley-re hajazó 4-4-2-es felállásban szintén a csatárok viszik a prímet és náluk is ugyancsak kérdés, hogy ami elég volt a Championshipben, az mire lesz elég a legnagyobbak között? Tovább mélyíti a kérdést, hogy a Leicester csatárduója a már csak hobbifocista létből rehabilitált Jamie Vardy-ból és az első próbálkozásakor PL-be kevésnek bizonyuló David Nugent-ből áll. Melléjük szintén a másodosztályból igazolták Leonardo Ulloa-t.
A csatársort a tavalyi szezonban mindkét oldalról tehetséges szélsők segítették Knockaert és Mahrez személyében, akiket sikerült erre az évre is megtartani, ami üde színfoltot jelenthet a PL-ből lassan kivesző klasszikus széljáték gyér mezőnyében.
Az érkezők között a Championship jobbik fele és a PL padozói képviseltetik magukat. Ulloa személyében a csatárok, Albrighton érkeztével pedig a szélsők kaptak konkurenciát a nyakukba, azaz a Rókák támadásépítésének sarkköveit a posztért való versengéssel próbálja tovább ösztönözni Pearson.
A távozók közül egyedül Lloyd Dyer jutott komolyabb szerephez a feljutás kiharcolásában, de tavaszra már ő sem tartozott a rendszeres lehetőséghez jutó játékosok közé.
Érkezők: Marc Albrighton, Matthew Upson, Leonardo Ulloa, Jack Barmby, Ben Hamer.
Távozók: Lloyd Dyer, Sean St. Ledger, Zak Whitbread, George Taft, Neil Danns.
LIVERPOOL
Manager: Brendan Rodgers
Tavalyi helyezés: 2.
Preferált felállás: 4-2-3-1
Mióta Premier League-nek hívják az élvonalat, a liverpooli Vörösöknek még nem sikerült megnyerniük a kiírást és második helyre is mindössze egyszer, a 08/09-es szezonban jött össze a befutó. A tavalyi évet tehát mindenképpen kiemelkedőnek mondhatjuk részükről és ebben nagy szerepe van az együttest szépen csendben saját elképzelései szerint átformáló Rodgersnek, akitől nem is vártunk mást jó Mourinho-tanítvány lévén. Tavaly a hajrára fordulva az ellenünk játszott meccsig a saját kezükben volt a bajnoki cím sorsa, ám Ba és Willian góljainak hála a serleg végül
Tavalyi sötét lóból erre az idényre fordulva már bajnokesélyesként számol velük a közvélemény, ami a teljesítménykényszer köztudottan súlyos terhét helyezi a vörösök vállára. Emellett a korábbi évek gyengébb szerepléseinek köszönhetően nemhogy a szerda, de tavaly már a csütörtök estéik is felszabadultak, így Anglián kívülre legfeljebb barátságos meccset vívni jártak Gerrard-ék. Ez egy, a riválisokénál sokkal pihentebb csapatot és a szezon végére legalább 10 lejátszott meccsel kevesebbet jelentett. Ezt a lépéselőnyt azonban a BL csoportkörök (és továbbjutás?) miatt nem élvezhetik tovább.
Ennél sokkal nagyobb érvágás a tavalyi gólkirály és emellett számos gólpasszával a támadójáték sava-borsának számító Luis Suarez távozása, aki akármennyi fontmilliót is hozott a konyhára, ideig-óráig biztosan űrt hagy maga után. A zseni hiányát számtalan igazolással próbálta orvosolni Rodgers, meglátjuk mennyire megy majd a mennyiség a minőség rovására. Nehezen érthető célpont (Rickie Lambert) és nehezen érthető ár (Adam Lallana) mellett azért irigylésre méltó (Dejan Lovren, Alberto Moreno) húzása is volt a vezetőségnek.
Az első számú gólfelelős a sokat fejlődő, ám még mindig csiszolásra váró Daniel Sturridge lesz, aki idén mutathatja meg, hogy tavalyi remeklése mennyire volt sajátja, illetve mennyire volt Suarez ihletett formájának meglovaglása.
Érkezők: Adam Lallana, Lazar Marković, Emre Can, Rickie Lambert, Dejan Lovren, Alberto Moreno; Javier Manquillo (kölcsönbe).
Távozók: Luis Suarez, Martin Kelly
MANCHESTER CITY
Manager: Manuel Pellegrini
Tavalyi helyezés: 1.
Preferált felállás: 4-2-3-1
A tavalyi bajnok idén azt próbálhatja meg, amit Mancini regnálása idején nem sikerült elérnie: megvédeni a bajnoki címet. Pellegrini keze alatt a döcögős szezonkezdés ellenére sokkal inkább jellemezték csapatát a több góllal, lehengerlő játékkal behúzott meccsek, mint a nehezen kibrusztolt 3 pontok. Manszur sejk pénztárcájának hála ráadásul a City-t az ebolán kívül kb. semmilyen sérüléshullám nem tudja szignifikánsan gyengíteni a paduk példátlan mélységének és erejének köszönhetően.
A közvetlen riválisaiktól, így tőlünk és a Pool-tól is kikaptak tavasszal, ám ez csak arra volt elég, hogy az utolsó fordulóig maradjon nyitva a bajnoki cím kérdése. Évről évre acélosabbak a BL-ben is, jövőre nem kérdés, hogy minden fronton a győzelem lesz az elvárás.
Yaya Touré megunta a bohóckodást és megbocsátotta az elmaradt szülinapi tortát, így továbbra is égszínkékben futballozik tovább, ami kapitányként és a csapat motorjaként igencsak nagy köveket ejtett le a szurkolók szívéről. Védekező szerepének ellátása mellett 20 gólig jutott és rendszeresen bukkant fel a pálya minden lényeges pontján, így a 11-es pont mögött is. Ha Agüero sérülés nélkül hozza le a szezont, akkor már ketten együtt eljuthatnak annyi gólig, amennyiről egy leendő kieső csak álmodni fog májusban. David Silva, Kun, Nasri, Kolarov és Kompany szerződéshosszabbítása pedig nagy lépés a stabilitás megőrzése felé.
Az átigazolási piacon ismét nagyokat húztak, a védelmet Eliaquim Mangalával, a Porto idei nagy dobásával és Bacary Sagnával erősítették meg, váltottak a cserekapus posztján Caballero személyében, aki a nálam több City meccset nézők szerint előrelépés az amúgy tisztességesen helytálló Pantilimonhoz képest. Középpályára hoztak egy Fernandot Fernandinho mellé és a szívünknek annyira fájó tapasztalatot és PL rutint Frank Lampard személyében, fél éves kölcsön fomrájában.
Távozókhoz az eddig is kölcsönben szereplő Barry, a pótolt Pantilimon, a padhoz képest óriási gázsival rendelkező Lescott és az elvárásokhoz fel nem növő, valaha ígéretes angol középpályás Jack Rodwell neve került.
Érkezők: Willy Caballero, Fernando, Bacary Sagna, Eliaquim Mangala; Frank Lampard (kölcsönbe).
Távozók: Gareth Barry, Costel Pantilimon, Joleon Lescott, Jack Rodwell.