Rangadóval kezdjük az októbert és nem is igazán adjuk alább a hónapban, ugyanis a válogatott szünet után ellátogatunk a Palace és a United otthonába is. A londoni derbik mindig különlegesek, nem is beszélve arról az Arsenalról, akiknél többször senki mással nem találkoztunk a klub megalapítása óta. 183. mérkőzésünkre kerül sor holnap.
A média minden formátuma a két edző párharcára hegyezi ki a dolgot, ami egyáltalán nem meglepő, főleg Wenger 1000. tétémeccsének stílusos ünneplése után. Az Arsenal menedzsere 11 mérkőzés óta próbálja begyűjteni José skalpját, idáig sikertelenül (hatszor veszített és ötször ért el döntetlent), ami valljuk be egyik, csapatát évről évre ’top class’ jelzővel illető tréner önéletrajzában sem mutat jól. Az attyityűddel azért idén sincs gond, rajtunk kívül csak az Ágyúsok veretlenek a bajnokságban, viszont az utóbbi évek védjegyévé váló saját kardba dőlés réme ott lebeg a fejük felett – hiába a veretlenség, a magasztos célok eléréséhez túl sok az a 4 döntetlen 6 kör alatt.
Tavaly óta azért óvatosabban kell levonni a következtetéseket, ugyanis kilenc
A találkozó másik sarkalatos pontja természetesen a volt Arsenal-kapirány, Cesc Fabregas személye lesz. Ashley Cole távozásával azt hittük, véget ér a meccsek ezen fajta pikantériája, de a katalán érkezésével újabb pár évre berendezkedhetünk a megszokott miliőre. Bár nyár óta homály fedi a tényt, hogy Wengernek lett volna-e lehetősége visszacsábítani volt tanítványát az Emirates gyepére, az elejtett nyilatkozatok alapján azért az körvonalazódik, hogy saját döntése volt, hogy nem él a visszavásárlási opcióval. A 8 meccsen 7 asszisztot jegyző fiú mindenesetre kékben lép pályára hétről hétre és José szerint ezt őszinte mosollyal teszi:
„Szerintem beleszeretett a Chelseabe – ahogy játszik, ahogyan kiveszi a részét a csapat hétköznapjaiból, egyszerűen ahogy éli a mindennapjait ebben a kis kék faluban, mind erről árulkodnak. Ha most megkérdeznék, hogy bánja-e, hogy ide szerződött, nemet mondana, ha megkérdeznék, hol látja magát a következő öt évben, akkor a Chelsea-t mondaná. Teljesen elkötelezett a csapat iránt.”
Ezzel a pár kedves szóval öntött olajat a Special One az amúgy is szívesen „cunt”-ozó Arsenal szurkolók lelkének parazsára, majd feldobta a magas labdát és közölte, hogy minden klubról árulkodnak a szurkolói és felhozta példaként a Chelsea utazóközönségének megsüvegelendő teljesítményét Lampard City elleni öngólja után. Várjuk a fejleményeket...
Taktikai szempontból váltásra kényszerülhet Wenger, akinek sérültjei miatt valószínűleg ejtenie kell az általa (de nem a szurkolók által) preferált 4-1-4-1-et, hogy 4-2-3-1-ben pakolja fel a Debuchy, Ramsey, Arteta, Giroud és Walcott nélkül felálló csapatát. Öröm lehet számukra az ürömben, hogy a Fabregasszal lépten-nyomon összehasonlított Özil így visszakerülhet szélről a pálya közepére, sokkal otthonosabb pozíciójába.
Egy kezdőnyi egészséges embere azért maradt az ágyúsoknak, akik 4-2-3-1-ben egész pofásan fel is tudnak állni. A stabil Koscielny – Mertesacker kettős két oldaláról Chambers és Gibbs fut majd fel aktívan a támadásokhoz, hogy helyükre a két védekezőbb felfogású középpályás, Wilshere és Flamini segítsen be. A támadásokért minden bizonnyal Özil, Ox és az eddig más csapatokból ismerős Sanchez, illetve Welbeck felel majd.
Részünkről a lelki terror legfontosabb eszköze, az Arsenal ellen 13 gólos Dider Drogba sajnos hiányozni fog. Akárhogy is nem csodát várunk már tőle, megismételhetetlen élmény lett volna a 80. perc után becserélni Didier-t, hogy méltó búcsút vehessen kedvenc ellenfelétől legkedvesebb szurkolói előtt. Sokkal fájóbb, hogy a lelátón mellőle nézi majd a meccset Ramires is, akinek sérülése valószínűleg a 4-3-3-at és a busz beparkolását is a kukába dobja. Marad tehát a 4-2-3-1, amelyben elméletileg egy Matic – Mikel pivot is létrejöhet, de az ellenfél hiányzóinak ismeretében nem hiszem, hogy ekkora elővigyázatosságra lenne szükségünk a középpályán, nem is beszélve arról, hogy ez Fabregas padoztatását is jelentené.
A csatár mögötti hármasban Hazard és Oscar kezdetése szinte borítékolható, a harmadik helyre pedig Schürrle nagyszerűen bejátszotta Williant az elmúlt két meccsen. A sajtótájékoztatón kiderült, hogy Diego Costa combhajlítója ismét alkalmas a játékra, a 8 gólos csatár tehát már holnap túlszárnyalhatja Torres legeredményesebb nálunk töltött PL-szezonját.
A Manchester City szombaton megtette a maga részét, 80 perc küzdelem után hozta heti meccsét, szóval rajtunk a sor, hogy visszaállítsuk az 5 pontos különbséget. Nem beszélve arról, hogy közvetlen üldözőnkkel, a Southamptonnal szinkronban játszhatunk, akik a szomszédba, a White Hart Lane-re látogatnak.
15:05, Digi1!
Cheers.