Chelsea - SSC Napoli 4-1 (1-0; 3-1)
- továbbjutott: Chelsea (5-4-gyel, hosszabbítás után)
- 2012. március 14. 20:45, Stamford Bridge
- Bajnokok Ligája nyolcaddöntő, visszavágó
- vezette: Felix Brych
- nézőszám: 37.784 fő

Chelsea (4-4-1-1): Cech; Ivanovic, Luiz, Terry (c) (Bosingwa 97'), Cole; Sturridge (Torres 62'); Essien, Lampard, Ramires; Mata (Malouda 94'); Drogba.
Padon maradtak: Turnbull, Cahill, Mikel, Kalou.

SSC Napoli (3-4-2-1): De Sanctis; Campagnaro, Cannavaro (c), Aronica (Vargas 109'); Maggio (Dossena 36'), Inler, Gargano, Zuniga; Hamsík (Pandev 106'), Lavezzi; Cavani.
Padon maradtak: Rosati, Dzemaili, Fernandez, Britos.

Gólok: Drogba (28'), Terry (47'), Lampard (75' - büntető), Ivanovic (104') ill. Inler (54').
Sárga lapok: Lampard (43'), Cole (98') ill. Cannavaro (53'), Dossena (68'), Inler (112'), Campagnaro (115').

Összefoglaló:
Még mindig nehezen jönnek a szavak az ujjaimba, annyira meghatott az, amit a csapattól láttam, amit a meccs végén láttam. Már rettentően hiányzott, amikor játékosok edzőjük nyakába ugranak, amikor az arcukat tiszta, foci okozta öröm tölti el. A mérkőzés végén ezt mind átélhettük, ami úgy hiszem nem csak én voltam meghatott, csapatunk egy újabb feledhetetlen élménnyel gazdagította szurkolóit szerda este.



Ha még emlékszik valaki rá, a 3-1-es elvesztett odavágó után nem dicsértem orrba-szájba a csapatot, viszont nem is temettem a továbbjutási esélyeket és bíztam abban, hogy a fiúk összeszedik magukat és képesek lesznek kivívni a továbbjutást. A szerda esti csapat pedig össze is szedte magát, a továbbjutást pedig minden tekintetben megérdemelték.

Az elvárásokkal ellentétben mégsem kezdtük olyan nagy iramban a találkozót a találkozót. Mindenki azt várta, hogy beszorítjuk a vendégeket, viszont az olaszok éppen erre készültek és sikerült is nekik meghiúsítani. Jóval több helyzetet dolgoztak ki a mérkőzés első felében, mégis a vezetést nekünk sikerült megszerezni Drogba fejesgóljával, akit Ramires címzett meg egy szép beadással. Di Matteo alól szó szerint a föld is kifutott a nagy örömtől, le sem tudná tagadni, hogy mennyire boldog egykori csapata vezetéséért.

Amint visszatért a csapat a második félidőre, Di Matteótól felbuzdítva tovább harcoltak, nem is eredménytelenül, hiszen két perc múlva egy Lampard-szögletet Terry értékesített ugyancsak fejjel, ezzel kettőre növelve a csapat előnyét, ugyanakkor továbbjutó helyzetbe is juttatva azt. Sajnos a nápolyiaknak is csupán ennyi kellett, megérezték a kiesés szagát, ezt pedig elégséges motiváció volt egy gólra. Hét perccel később már újra mi érezhettük a búcsú előjeleit, miután Terry tisztázása nem sikerült túl jóra. A tizenhatoson kívül Inler vette le mellel a labdát, majd azt jól eltalálva juttatta a hálóba, melyet sem a védők, sem Cech nem tudott megállítani.

A jelenlegi kispadcsászár nem is tétlenkedett sokáig, Sturridge helyett Torrest hozta be. A spanyol „kölök” jól forgatta a labdát, viszont az a kihagyott helyzet, hát az csúnya volt, mentségére szóljon az éles szög, ettől eltekintve nem lett volna lehetetlen belőni. De ne szaladjunk annyira előre, még csak Lampard góljánál tartunk, melyet büntetővel szerzett egy Dossena-kezezést követően. Az angol zseni ezzel újra visszahozta továbbjutási esélyeinket, hiszen ugyanaz az eredmény állt fel, mint amivel végződött Nápolyban a találkozó. 90 perc után tehát a mérkőzés újra 3-1-re állt, így jöhetett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás.

A hosszabbítás legnagyobb helyzete, a már említett Torres-malőr volt, szerencsénkre a fiúknak több önbizalmuk van, mint spanyol kollégájuknak, mivel a hosszabbítás első felében sikerült megszerezniük a továbbjutást érő gólt is. A helyzetet Ramires indította, aki nagyszerűen passzolt két játékos között Drogbához, ő sem totojázott, ugyancsak gyönyörű mozdulattal adta tovább a játékszert Ivanovicsnak, aki már több próbálkozást is jegyzett, ezt viszont eredményesen, közelről a kapus fölé vágta a labdát. Ekkor eldőlt, hogy büntetők már nem lesznek, annyi a feladatunk, hogy a mérkőzés végéig húzzuk ki kapott gól nélkül.

Ezt a fiúk is tudták, elő is vették többször is a Barca-kurzusokon tanultakat, volt időhúzás, könnyen lesérülés és miegymás, de még a vezetésen is növelhettünk volna, amikor Drogba rettentő nagy ziccert baltázott el. Ha ez döntő lett volna, biztosan sokan hibáztatnánk, de mivel a mérkőzést így is megnyertük, összesítésben pedig 5-4-es arányban továbbjutottunk a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe, senki sem törődik a kihagyott helyzettel.

A csapat rendkívül nagy akarást mutatott szerda este. Bármennyire is próbálnánk elvenni az érdemet olasz szakvezetőnktől, nem tehetjük, főleg azok után, amit a mérkőzés végén láthattunk. A játékosok úgy szeretik, mint saját édesapjukat, akiért mindent megtesznek, kiköpik a tüdejüket, ha kell, 120 percet végigrobotolnak. Sajnos ezt AVB-nél nem érezhettük, jöhetnénk is azzal, hogy őt miért nem kedvelték, tippelhetjük is az okokat, de én most inkább nem teszem. Inkább örülök annak, hogy a csapat egykori játékosát ennyire szeretik, aki nem mellesleg jó döntéseket hoz, sokkal kevesebbet hibázik, mint elődje.

Ha a csapat iránta érzett tisztelete nem lankad, valamint a szezon végén értékelhető lesz az eredmény, valamint az azt megelőző teljesítmény is a megfelelő lesz, talán nem is kell majd új edző után néznünk. Viszont nem szeretnék ennyire előre szaladni, hadd örüljünk a jelennek, a többit pedig hagyjuk az arra illetékeseknek, ha Abra úgy látja, hogy Di Matteo alkalmas a feladatra, úgysem fog más edzőt keresni, ezt viszont mi nem tudjuk befolyásolni, így tehát csak élvezzük, amit a csapattól látunk.

Következő ellenfelünk pénteken sorsolják.