Angol válogatott labdarúgó, 1961-1980 között a Chelsea hátvédje. Korának legkeményebb védõjátékosai közé tartozott. Csapata vezéregyénisége, és éveken keresztül kapitánya volt.
1961-ben Ifjúsági FA Kupát nyert a Chelsea-fiatalokkal, majd 1962-ben, 18 évesen be is mutatkozott a felnõttek között. Harris kulcsszerepet játszott Tommy Docherty menedzser fiatalító és csapatépítõ programjában, miután a Chelsea kiesett az elsõ osztályból. Ekkor indult útjára a késõbbi sikercsapat, többek közt Osgooddal, Bonettivel, Tamblinggel.
Elsõ sikere a klubbal az 1965-ös Liga Kupa gyõzelem volt. Terry Venables távozása után kapta meg a csapatkapitányi karszalagot. Õ volt a legfiatalabb csapatkapitány, aki FA Kupa döntõre vezethette ki csapatát (1967-ben). A durva játék miatt hírhedté vált 1970-es, Leeds elleni FA Kupa döntõn õ is kivette a részét; kíméletet nem ismerõ játékstílusa nagy hasznára volt a csapatnak. A kupát kapitányként õ emelhette a magasba. Egy évre rá ugyanezt tette a KEK serleggel is, a Real Madrid legyõzése után.
A hetvenes évek hanyatlása során is hű maradt a csapathoz, mikor megannyi sztárjátékos távozott, a csapat pedig kiesett az élvonalból. Igaz, a kapitányi karszalagot átadta az akkor 18 éves Ray Wilkinsnek.
1980-ban, 36 évesen igazolt át a Brentfordhoz, ahol játékos-edzõként szerepelt (1980-83). Egy rövid ideig még az Aldershotnál is dolgozott, hasonló pozícióban (1984-85). A Chelsea-ben összesen 795 mérkõzésen lépett pályára (ebbõl 655 bajnoki), ami klubrekordnak számít!
Manapság szakértõként dolgozik, és a Chelsea szolgálatában rendezvényeken vállal szerepet. Nemrég kiadta önéletrajzi könyvét.
