Jose Bosingwa a Stamford Bridgen eltöltött negyedik szezonjára minden bizonnyal örömmel fog visszaemlékezni, és úgy fog innen elmenni, mint egy olyan játékos, aki történelmet írt a klubbal a müncheni diadalt követően.
A szezont még a csapat elsőszámú jobbhátvédjeként kezdte meg Andre Villas-Boas irányítása alatt, és meg is szerezte a 3-1-es győzelemmel zárult Norwich elleni hazai mérkőzés nyitótalálatát egy lenyűgöző góllal, ám a szezon eleji stabil teljesítménye után, a parázs hangulatú Queens Park Rangers elleni mérkőzésen idő előtt leküldték a pályáról.
Míg Bosingwa eltiltását töltötte, Branislav Ivanovic állt be a helyére, aki lenyűgöző játékával meg is tartotta helyét a kezdőben, és így, legalábbis egy ideig, a portugálnak meg kellett elégednie azzal, hogy leginkább csak csereként számítottak rá a továbbiakban.
Január végén a Swansea elleni 1-1-re végződött mérkőzésen a meccs utolsó pillanataiban egy gyönyörű szólót követően kiharcolt egy öngólt, amellyel megmentett számunkra egy pontot, ám szezonbeli legjobb teljesítményét mégis a Camp Nouban megrendezett Bajnokok Ligája-ütközet alkalmával nyújtotta, amikor is Ivanoviccal egyetemben a védelem közepére kényszerülve sikeresen verték vissza a spanyolok folyamatos hullámokban érkező támadásait.
A szezon végéhez közeledve az erőltetett menetnek, illetve Gary Cahill és David Luiz sérülésének köszönhetően Bosingwa újra rendszeres játéklehetőséghez jutott, végigjátszva így mind a Bajnokok Ligája, és az FA Kupa döntőjét is, és miközben azzal küzdött, hogy felszámolja játéka összes hibáját, május 19-én, Németországban jelentős mértékben hozzájárult a klub eddigi történelmének legemlékezetesebb estéjéhez.
Mérkőzések: 36+7
Gólok: 1
Gólpasszok: 4
Pályán töltött percek: 3.456
(forrás: chelseafc.com)
A sorozat előző és következő része:
Visszapillantás :: No.16 (Raul Meireles)
Visszapillantás :: No.18 (Romelu Lukaku)