Úgy, ahogyan ő távozott tőlünk, valószínűleg kitalálni sem lehetett volna drámaiabbat: a Chelsea színeiben tett utolsó labdaérintésével Didier Drogba megnyerte számunkra a Bajnokok Ligáját, mely trófeát csapatunk történelme során először emelhette magasba. Idén nyáron Drogba nyolcévnyi szolgálat után hagyta el a klubot, ám ez idő alatt gondoskodott arról, hogy a Stamford Bridgen mindenki igazi legendaként emlékezzen rá.

Az elefántcsontparti támadónak minden bizonnyal voltak már sokkal gólgazdagabb szezonjai is, mégis talán a 2011/12-es szezonban szerezte pályafutása legnagyobb jelentőségű és fontosságú találatait.

A szezont javarészt a padon kezdte, hisz Andre Villas-Boas inkább Torresnek szavazott bizalmat a kezdő összeállításakor, és így a szeptember végi, 4-1-es győzelemmel zárult Swansea elleni mérkőzés előtt még gólt sem szerzett.

Miután ugyanezen a mérkőzésen a spanyol támadó összeszedett egy hárommérkőzéses eltiltást, az elefántcsontparti kapta meg az esélyt a bizonyításra, ám nem sokkal később, egy parázs hangulatú londoni derbin a Queens Park Rangers ellen Drogbát az első félidő végén kiállították, így mégis várnia kellett még a rendszeres játéklehetőségre, melyre olyannyira vágyott.

Azonban a Bajnokok Ligája utolsó csoportmérkőzésén, a Valencia elleni győzelmi kényszer alkalmával láthattuk, ahogyan Drogba újra felfedezi azon formáját, amellyel számos védő eszén túljárt az elmúlt évek során. Miután igen hamar megtörte a gólcsendet azon a mérkőzésen, egész este a spanyolok védőit ostromolta, és végig csodálatos teljesítményt nyújtva a mérkőzés záró szakaszában megszerezte második találatát is.

A klub színeiben szerzett 150. találatát Szilveszter napján szerezte az Aston Villa elleni 3-1-es hazai vereséget követően, amely után el is hagyta a csapatot egy kis időre az Afrikai Nemzetek Kupája miatt, majd nem sokkal visszatérését követően, a West Bromwich Albion csapatától elszenvedett vereség után vette át Roberto Di Matteo a csapat irányítását Andre Villas-Boastól.

Továbbra is az európai porond volt az, ahol a legtöbbet tudta kihozni magából a támadó, és miután a már védjegyévé vált fejesgóljával megszerezte a Napoli elleni mérkőzés nyitótalálatát, csak élvezte az estét, azt az estét, amikor az olaszok védői azt kívánták, bárcsak fel sem szálltak volna arra a repülőre, és inkább maradtak volna otthon.

Lenyűgöző találatát követően csapatunknak is sikerült felvennie azt a ritmust, amellyel egy emlékezetes mérkőzésen 5-1-es győzelmet arattunk a Tottenham ellen a Wembleyben megrendezett FA Kupa elődöntőjében, majd alig három nappal később, a hazai Barcelona elleni mérkőzésen is sikerült megrezegtetnie a vendégek hálóját a Bajnokok Ligája elődöntőjében, megszerezve ezzel a találkozó egyetlen gólját.

A Wembleyvel folytatott szerelmi viszonyát az FA Kupa döntőjében folytatta, ahol is ő szerezte azt a gólt, amely végül a győztes találatnak bizonyult a Liverpool csapata felett aratott 2-1-es győzelmünk alkalmával, mikor is Frank Lampard gólpasszát követően sikeresen rúgta be a labdát a hálóba Pepe Reina mellett. Ezen találata nyolcadik volt a sorban, melyet ebben a legendás stadionban szerzett csupán nyolcadik fellépése alkalmával.

A Bayern München elleni, müncheni Bajnokok Ligája döntője bizonyult Drogba hattyúdalának, amely meglepő módon most a dicsőség fényeit jelentette számára.

Mikor a mérkőzés már a végét járta, és a Kékek 1-0-s hátrányban voltak, ő emelkedett fel a legmagasabbra Juan Mata szögletét követően, és így sikeresen küldte hosszabbításra a mérkőzést. Ám ő még ezután is tartogatott valamit számunkra.

Miután a büntetőpárbaj során Petr Cech sikeresen hárította az egymást követő Olic és Schweinsteiger próbálkozásait, megadta Drogbának az esélyt arra, hogy igazi legendává válhasson, hisz ő már úgy léphetett a labda elé, hogy amennyiben azt értékesíti, megszerzi nekünk a hőn áhított trófeát – és ő úgy is állt oda, hogy annak csak egyetlen eredménye lehetett: Drogba teljes nyugodtsággal rúgta be a labdát az alsó sarokba, elküldve Manuel Neuert az ellenkező irányba, megnyerve így a Chelsea számára a Bajnokok Ligáját, és ily módon búcsúzva a legnagyobb dicsőség közepette.

Mérkőzések: 25+10
Gólok: 13
Gólpasszok: 6
Pályán töltött percek: 2.515

(forrás: chelseafc.com)


A sorozat előző és következő része:
Visszapillantás :: No.10 (Juan Mata)
Visszapillantás :: No.12 (John Obi Mikel)