Elég nehéz elfeledni a tavalyi drámát, aminek nagyjából napra pontosan egy éve voltunk tragikus hősei a Britannia gyepén, holott a véres veríték egyáltalán nem lehetett idegen számunkra már akkor sem, ha a Stoke City vendégei voltunk. Már Tony Pulis Delap mérföldes bedobásaival fémjelzett korszakában is árgus szemek figyelték az odatévedők szereplését, de ez a légkör távozása óta se változott semmit.

Tegnap este mindenesetre Walters öngóljai és kihagyott büntetője nélkül is meg tudtuk törni a jeget és a meccset végig uralva elhoztuk a három pontot és egyben a karácsonyi elsőséget, hogy szurkolóink ezúttal ne „top of the league”-et, hanem „top of the tree”-t énekelhessenek teli torokból az utolsó 10 percben.

90 másodperc után már előnyben is voltunk: egy Iva és Hazard kombinációból villámgyors szöglethez jutottunk, amit nem meglepő módon Fabregas végzett el, azaz varázsolt a bambán elmozgó Crouch helyére és egyben kapitányunk fejére, aki erősen a hálóba továbbította a labdát. John Terry így zsinórban a 15. bajnoki szezonjában szerzett gólt, amivel – gondolom nem meglepetés – egyedülálló a hátvédek között.



A venddéglátók 0-0-ás taktikájából így semmit nem láthattunk, ez azonban egy perc szomorkodásra sem adott okot, ugyanis a Hazard elleni belépőben kicsúcsosodó mészárlás valószínűleg még magasabb fokozatiat láthattuk volna az egy pont védelmében. Így azonban Bardsley narancssárgája a sárga felé billent és szépen lassan a kedélyek is lecsillapodtak.

Matic és Mikel lenyűgözően muzsikáló párosán egyetlen veszélyes támadás futott végig és igazából annak méregfoga is abban rejlett, hogy N’Zonzi lövése Courtois mozgásával ellentétes irányba pattant Azpi testéről. De Thibaut résen volt, szögletre tolta a lecsorgót.

Innentől a félidő már a miénk volt, de két legnagyobb helyzetünket kiimádkozta a Stoke. Az elsőt Swabrick sporttárs akasztotta meg, aki 4 a 2 ellen induló kontránkba kontárkodott bele és ajándékozta a labdát nem kis felháborodásunkra a piros-fehéreknek. Ezt követte egy olyan Matic belépő a saját tizenhatosunk előterében, amelyről, ha még élne, Shakespeare már körmölné a szonettet. Egyszerűen makulátlan, kimért és páratlanul sallangmentes labdaszerzés volt, amire még a kérges szívű hazai drukkerek is nyelvüket csettintették. Ezzel a labdával 3 másodperc múlva, Cesc közvetítésével már Diego Costa léphetett ki ziccerben, azonban a kapufa rossz oldalára tette a labdát, maradt a 0-1.



A második féliőt kimérten kontrolláltuk, de lelkünk nyugtalanja Fabregas eltört lövéséig még nem lelt békét. Cesc elöl Costa keresztmozgása vitte el az embert a 78. percben, az üres területen pedig Hazard labdája várta a katalánt, aki egy ügyes átvétellel elküldte őrzőjét, majd kissé eltörte a labdát, de az így lett tökéletes és bosszús hazai tekintetek kereszttüzében a kapu hosszú oldalába csorgott. 0-2, le is zártuk a meccset.

A tavaly duplázó Schürrle érkezett csereként és bizonyítási vágytól duzzadva fel is szántotta a támadó harmadot, de agilis labdaszerzése és okos tálalása csak arra volt elég Costának, hogy a kapusba bombázza ziccerét. Ez se az ő napja volt, érkezett is helyére Drogba, hogy ugyanazt csinálja a saját térfelünkön, amit az ellenfél szögletzászlajánál szokott: pimaszul, de mégis elegánsan lopja a másodperceket, hogy a hármas sípszó után boldogan ülhessünk fel a tabella és a fa tetejére egy csúcsdíszhez méltó ragyogó teljesítmény után.

Folytatás viszont már a fa alatt, 26-án London-derby, jön a West Ham!

Chelsea (4-2-3-1): Courtois; Ivanovic, Cahill, Terry (c), Azpilicueta; Mikel, Matic; Willian (Schurrle 78), Fabregas, Hazard (Zouma 90+3); Diego Costa (Drogba 84).
Padon maradt: Cech, Filipe Luis, Ake, Oscar.
Gólok: Terry 2, Fabregas 78.

Stoke (4-2-3-1): Begovic; Bardsley, Shawcross, Muniesa, Pieters; Cameron (Adam 68), N'Zonzi; Walters, Bojan, Arnautovic (Assaidi 81); Crouch (Diouf 63).
Padon maradt: Butland, Huth, Whelan, Wilson.
Sárga lapos: Bardsley 20, Pieters 52, Walters 90+2.

Játékvezető: Neil Swarbrick
Nézőszám: 27,550