Egy szezon, amely az elején még oly sokat tartogatott Daniel Sturridge számára, ám neki a végén mégis azért kellett küzdenie, hogy újra visszakerülhessen a pályára. Az idei kiírás első néhány hónapjában a fiatal támadó már bizonyosan letett annyit az asztalra, amiből arra enged következtetni, hogy amennyiben több időt kap majd a bizonyításra, minden bizonnyal egyik meghatározó játékosa lehet a Stamford Bridge jövőjének.

Az előző szezon végéről fennmaradt felfüggesztése ugyan megakadályozta, hogy ott legyen a bajnokság első mérkőzésein, ám amikor végre pályára léphetett az idegenbeli Sunderland elleni találkozón, bámulatos sarkazós találatával eldöntötte a három pont sorsát.

Nem megszokott posztján játszva, azaz a támadóhármas jobb szélén Sturridge minden alkalommal egyre jobban teljesített. Az idegenbeli 5-1-es győzelemmel zárult Bolton elleni találatait gyorsan követték az Everton, illetve a Wolverhampton Wanderers csapatainak lőtt fontos góljai is.

A mind egyéni, és mind csapat szinten lenyűgöző decemberi hónapban láthattuk, ahogyan csapatunk harmadik idegenbeli találatával Sturridge megzörgette a Newcastle hálóját, majd a két egymást követő 1-1-es eredmények alkalmával megszerezte csapatunk góljait a Wigan Athletic és a Tottenham Hotspur vendégeként.

Később az ő közreműködésével folytathattuk menetelésünket az FA Kupában, amikor is fontos találatával beállította az újrajátszást érő 1-1-es döntetlent a hazai Birmingham City elleni mérkőzésen a sorozat ötödik fordulójában, ám amikor márciusban Roberto Di Matteo átvette a csapat irányítását Andre Villas-Boastól, megváltoztatta a csapat felállását, aminek leginkább Sturridge itta meg a levét.

Az olasz a sokkal inkább védekező felfogású Ramirest preferálta vele szemben a támadósor jobb szélén, a középcsatár posztjáért pedig leginkább Didier Drogba és Fernando Torres versengett, amellyel Sturridgenek így jóval kevesebb alkalma volt a bizonyításra.

A szezon végéhez közeledve mindkét idegenbeli mérkőzésen, az Arsenal és a Liverpool elleni bajnokin is kezdő volt, ám sajnos sem az FA Kupa döntőjében, sem a Bajnokok Ligája fináléjában nem sikerült beállnia a cserepadról.

Mérkőzések: 37+6
Gólok: 13
Gólpasszok: 10
Pályán töltött percek: 3.217

(forrás: chelseafc.com)


A sorozat előző és következő része:
Visszapillantás :: No.22 (Ross Turnbull)
Visszapillantás :: No.24 (Gary Cahill)