A klub történelmének legsikeresebb kapitánya úgy fejezte be idei szezonját, hogy Frank Lamparddal karöltve a magasba emelhette a Bajnokok Ligája trófeáját, mely pillanatról sokan azt gondolták, talán sohasem fog eljönni számunkra.

Terry szezonját a tőle már megszokott magabiztossággal kezdte meg, mely során a szeptemberi 2-1-es győzelemmel zárult Sunderland elleni mérkőzésen ő szerezte meg a találkozó nyitótalálatát.

Amikor azonban a védelem megpróbált alkalmazkodni Andre Villas-Boas megváltoztatott stratégiájához, a hátsó alakzat középszerűségének köszönhetően, mely olyannyira jellemző volt erre az időszakra, egy 5-3-as vereséget szenvedtünk el otthon az Arsenal csapatától, mely mérkőzésen Terry elcsúszása sokba került nekünk, hisz Robin van Persie ebből a helyzetből tudta megszerezni csapata negyedik gólját. Fontos mérkőzés volt ez csapatunk számára, egy rangadó, melyen Terry a mérkőzés korábbi szakaszában még gólt is szerzett, ám a végére néhány kritikus mégis elfordult tőle.

Villas-Boas rövid időn belül úgy döntött, hogy a csapat védelmét ismét mélyebbre tolja, mely döntésének következtében Terry ismét legjobb formáját tudta nyújtani, beleértve a decemberi 1-1-es döntetlen alkalmával mutatott kiemelkedő teljesítményét a White Hart Lanen, mely mérkőzésen a gólvonalról mentve biztosította csapatunk számára az egy pontot. Itt már tisztán látszott, hogy Terry önbizalma visszatért.

Egy-egy mérkőzés alkalmával már számtalanszor szerzett fontos gólt csapatunk számára, és annak jele, hogy ez megváltozott volna, egyáltalán nem mutatkozott, hisz a 4-1-es győzelemmel zárult otthoni Napoli elleni Bajnokok Ligája visszavágó alkalmával az ő fejesével szerezte meg csapatunk második találatát. Ez a találat bizonyítja azt, hogy Terry sohasem adja fel, hisz az olaszok elleni visszavágó csupán második mérkőzése volt egy hathetes kihagyást követően. Így kapitányunk visszatérése után folyamatos segítséget tudott nyújtani az újonnan kinevezett Roberto Di Matteo számára is.

Az lehengerlő 5-1-es eredménnyel zárult Tottenham elleni FA Kupa elődöntő alkalmával mutatott példaértékű első félidőnk után három nappal Terry újra a maximumot tudta nyújtani, amikor is a Barcelona Nyugat-Londonba látogatott, mely mérkőzésen a spanyolok szüntelen támadásait Gary Cahillel az oldalán sikeresen verték vissza, ám azon az estén nem csak a kettejük, hanem az egész csapat védekezése figyelemre méltó volt.

Míg ezen az első mérkőzésen mutatott teljesítményére sokáig emlékezni fogunk, addig a visszavágón, az Alexis Sanchezzel szembeni szükségtelen szabálytalanságát követő kiállítása, amelynek következtében eltiltották a müncheni döntőről, még sokáig kísérteni fogja.

Ugyanakkor a Liverpool elleni FA Kupa döntőnk akkor érte el a csúcspontját, amikor Terry pályafutása során negyedik alkalommal emelhette magasba a trófeát kapitányként, mely rekordnak számít, hisz mindezt egyazon klub szolgálatában tehette meg, és bár nem lehetett csapattársai segítségére két héttel később Németországban, a látvány, miként a mérkőzés végén felemelhette a serleget nem csupán Terry számára volt örömteli, hanem minden bizonnyal minden Chelsea szurkoló számára is.

Mérkőzések: 43+1
Gólok: 7
Gólpasszok: 3
Pályán töltött percek: 4.111

(forrás: chelseafc.com)


A sorozat előző és következő része:
Visszapillantás :: No.24 (Gary Cahill)
Visszapillantás :: No.27 (Sam Hutchinson)