A Swansea csapata 2011-ben első wales-i együttesként verekedte be magát az újonnan alapított Premier Leaguebe, ahol egészen tisztességesen vetették meg a lábukat, hogy harmadik managerüket fogyasztva az idei szezont is az első osztályban kezdjék meg. Nem is akárhogyan.

A három évvel ezelőtti feljutást még Brendan Rodgers neve fémjelezte, aki a domináns labdatartásra és gyors passzokra épülő játékával és annak eredményességével jegyet is váltott magának Liverpoolba. Őt követte Michael Laudrup, aki nem szakított elődje hagyományával, ám keze alatt mégsem muzsikált ugyanúgy a gépezet, így a tavalyi szezon derekán menesztették a mindössze két ponttal a kieső zóna felett tartózkodó csapat éléről.

Ekkor érkezett a csapathoz a korábbi kapitány, Garry Monk és gond nélkül kormányozta vissza csapatát a középmezőnybe, egészen a 12. helyig. Edzői múltja és tapasztalata pofátlanul kevés, de mind a tavalyi féléve, mind az idén pöccre induló szezon (közte három pont az Old Traffordról) megsüvegelendő. Nem meglepő módon el is vitte a hónap edzőjének járó díjat.



Preferált felállása a 4-2-3-1, melyet az eddigi három mérkőzésen változatlan formában küldött fel. Erre ma is lesz lehetősége, ugyanis három sérültje (Donelly, Britton, Emmes) eddig sem volt a kezdő tagja.

A kapuba az Arsenalos idejéből jól ismert Fabianskit várjuk, aki nem kicsit lelombozó statokkal próbálhatja megőrizni clean sheetjét, ugyanis az ellenünk lejátszott előző 5 meccséből 4-et elveszített és ezeken 11(!) gólt kapott.

A védőnégyes masszív közepe (Amat és Williams) melletti két szélső, Taylor és Angel Rangel gyakran lép fel a támadásokhoz. Kettejük közül is kiemelkedik az utóbbi, aki nem egy veszélyes kényszerítőt bonyolított már le a szezon során a frissen érkezett Sigurdssonnal.

El is értünk a középpályához, amelynek egyik sarkköve a Tottenhamtől visszatérő izlandi, aki a csapathoz hasonlóan repülőrajtott vett. Másik megkerülhetetlen játékos Jonjo Shelvey, aki a liverpooli levitézlés után úgy tűnik, megtalálta helyét az élvonalban és amolyan box-to-boxként, a védekezésből aktívan részt vállalva működik a csapat motorjaként.

Az alakzat csúcsán pedig az a Wilfried Bony található, akit valószínűleg nem kell senkinek bemutatni. Bármelyik topcsapat elfogadná az elefántcsontpartit, aki mind összjátékban, mind gólszerzésben első osztályú, fizikai fölényét pedig drogbai magasságokban tudja kamatoztatni. Megtartása nagy szó és az átigazolási időszak egyik legfontosabb eseménye volt a Hattyúk számára. Az évet azonban nem úgy kezdte, ahogyan az előzőt abbahagyta, gólt még nem sikerült lőnie és szerdán még a világ másik felén játszott válogatott meccset, szóval az is megtörténhet, hogya Ligue 1-ból frissen érkezett Gomis-t láthatjuk ma helyette.



Részünkről az egyetlen kérdés ismét Diego Costa játéka, aki x+1-dik alkalommal bajlódik már a naptári év során combhajlítójával. Kérdés, hogy vállalni tudja-e a játékot és erre a kezdőcsapatok kihirdetéséig már nem nagyon fogunk választ kapni.

Mindenki más egészséges és játékra kész. A hátsó négyest nem valószínű, hogy megbontja José, az Everton elleni meccsen a rendszer működött, a gólokat egyéni hibákból kaptuk, amelyeket remélhetőleg már rendbe tett mindenki fejében a Happy One.

A beígért rotálás a következő két hétben el kell, hogy kezdődjön, ugyanis beindul a szerda-szombat menetrend. Valószínű, hogy a tendencia ma már látszani fog a válogatottból fáradtan visszatérő játékosoknak köszönhetően.

Random érdekes adat: a Swansea első és egyetlen bajnoki győzelmét 89 éve aratta felettünk hazai pályán. Let’s make it 90!

16:00, Digi1!

Cheers.