A tavalyi szezonunkra nyomokban emlékeztető első forduló után, amikor is a ziccerek és mezőnyfölény ellenére képtelenek voltunk lezárni a meccset, hogy aztán ez megbosszulja magát, ma este Portugáliában lépünk pályára a Sporting vendégeként.

Első lisszaboni túránk lesz ez, hiába van már egész derekas múltunk portugál csapatok ellen. A Porto – Benfica duó elleni meccseinken egy vereségre és egy döntetlenre hét győzelem is jut, ezek közül legfrissebb emlékünk a 2013-as Európa Liga elhódítása. Habár a zöld – fehér gárdával csapatként még soha nem néztünk szembe, klubunk egyik meghatározó és karizmatikus egyénisége itt élte meg életének és karrierjének egyik kulcsmozzanatát.

1992-ben, amikor Cristiano Ronaldo még a csapat ifistái között tündökölt, a frissen kinevezett, portugálul egy szót sem beszélő menedzsert, Sir Bobby Robsont a reptéren egy fiatal, borostás, labdarúgó karrierjével nemrég felhagyó, edzősködésben tapasztalatlan, ám lelkes amatőr fogadta és José Mourinho-ként mutatkozott be neki.



A Special One útja innen indult meredek ívben felfelé és szeretett mesterét a Porto padján át a Barcelona csapatáig követte másodedzőként, ahol utána Van Gaal mellett is dolgozhatott. Ekkor lépett szintet José és állt egyedül a Benfica, Leiria, majd a Porto élére, hogy a BL-győzelem után Roman Abramovich a Chelsea kispadjára invitálja. Az ezt követő történetet pedig már mindenki egészen biztosan ismeri.

A Sporting csapatára az erős középszer lenne a legmegfelelőbb kifejezés, ha az idei szezonjukról nyilatkoznánk és örök harmadik, ha a közelmúlt évadjairól egyben. Ugyan hat forduló után veretlenek, ez mindössze a 7. helyhez elegendő, ugyanis négy alkalommal is csak döntetlenre voltak képesek Marco Silva legényei. A két nagy, azaz a Porto és Benfica hegemóniáját pedig már 12 éve nem sikerült megtörnie a 21-szeres bajnok gárdának. A jelenlegi helyzetet színesíti, hogy éppen az FFP szabályainak áthágása miatt is vizsgálódik ellenük a szövetség.

Portugál klubcsapatok jó szokásához híven orrnehéz együttessel nézünk szembe, akik a sok kialakított helyzet ellenére újra és újra pontokat buknak a hátsó alakzat hibái miatt. Ez történt velük az első csoportkör maribori túrája alkalmával és több idei bajnoki során is.

Legismertebb játékosuk a 4-3-3-as felállás origója, az erős és technikás box-to-box, William Carvalho. A portugál középpályás védekezik, osztogat, támad és önmagában képes a csapat tempóját diktálni, ami a hazaiak legnagyobb fegyvere lehet a mai este során.



Aki minket legjobban ismer, az nem más lesz, mint a Unitedtől kölcsönbe visszatérő Luis Nani. A portugál szélső 13 alkalommal játszott már ellenünk, 3-szor talált be, ebből viszont kétszer is számára vesztes meccsen. Garantált, hogy nála két játékos is veszélyesebb lesz a kapunkra. Egyikük Islam Slimani, a brusztolós, levegőben is veszélyes erőcsatár, valamint a házi gólkirály, Andre Carrillo, aki a Nanival átellenes szélről próbál majd meg helyzeteket kialakítani.

Részünkről José (meglepő módon) minden kérdésről fellebbentette a fátylat: Ramires és Drogba biztosan nem kezd sérülés miatt, a hétközi fordulókban eddig kényszerpihenőket tartó Diego Costa viszont 100%, hogy a pályán kezdi a ma estét. Ez mindenképp jelzésértékű annak a bizonyos combhajlítónak az állapotáról a vasárnapi Arsenal elleni derbi előtt.

Az este legfontosabb statisztikája pedig kapitányunké, aki ha pályára lép, 100. alkalommal fogja ezt megtenni a Bajnokok Ligájában. Készüljetek, pár óra és trend lesz a #JT100...



A tökéletesen bináris táblázatban mindenkinek 1 mérkőzése, 1 lőtt, 1 kapott gólja és 1 pontja van 0 győzelem és 0 vereség mellett. Ebből pedig egészen pontosan 0 következtetést lehet levonni. Estére viszont remélhetőleg nem négyen, hanem egyedül leszünk ’top of the league’. Itt is.

20:45!

Cheers.