Két napig kellett a szomszéd zöldebb gyepét nézzük, hogy eljöjjön végre a hétfő este, és a mi csapatunk is pályára lépjen. Nem is akárhova, a Turf Moor gyepére fogunk kifutni a 2009/10-es duplázó szezon óta először, amikor is oda-vissza vertük a claret and blue army-t.

A Burnley tavaly elég rendesen meglepve mindenkit olyan békés és biztonságos légüres térben (az első Leicester-től 9 ponttal lemaradva, de a harmadik Derby-t 8 ponttal megelőzve) evezett be a Premier League-be, amire egyik jó érzésű szurkoló sem számított. A feljutás kulcsfigurái az azóta is átigazolási pletykák kereszttüzében mozgó Inges és Vokes alkotta csatárduó, akiket kiegészített a Stoke City-től azóta végleg megszerzett Michael Kighty, aki a piros-fehéreknél rendre leverte azt a bizonyos lécet, de ezennel megadatott neki az, ami keveseknek: újra szerencsét próbálhat a Premier League-ben.



A legfőbb szerencsekovács szerepében a játékosok helyett mégis Sean Dyche menedzser tündököl, akitől a közvélemény igen sokat vár és ha bizonyítani akar rátermettségét illetően, akkor keresve se találhatna jobbat a jelenleg valószínűleg a leggyengébb kerettel rendelkező csapat élvonalban tartásánál.

Dyche tavaly erőteljes támadófocit játszatott csapatával, amihez a 4-4-2-t választotta és a siker kulcsa egyértelműen az előbb említett csatárduó közös munkája volt. Holnap kiderül, hogy mennyit áldoznak fel a hazaiak a siker oltárán, nem egyszer láttunk ugyanis friss feljutót azért beleszaladni a késbe, mert túlságosan bíztak azokban az erényekben (=támadófoci), amelyek a Championshipben még szárnyakat adtak. Lehetséges, hogy defenzívebb hozzáállást láthatunk majd tőlük, amit az a tény is erősít, hogy a Burnley tavaly sokkal jobban és pontosabban járatta a labdát a másodosztály zöménél, azaz egy esetlegesen öt főre duzzadó középpályának nem jelentene gondot a labda megtartása és megjátszása, magyarán nem kell egyből a beparkolt buszt vizionálnunk, ha alakzatváltásra kerül sor.



Részünkről három kérdés marad a holnapi napra és mindhárom válasz egy-egy név lesz a kezdőcsapat bizonyos posztjain. Filipe Luis kezdetése a tavalyi védelemmel szemben egyre valószínűbb, a Willian / Oscar dilemma pedig csak parttalan vita lesz a keretek kihirdetéséig és igazából hátterbe is szorul amellett, ami a kapusposzt frontján vár minket. José azt nyilatkozta, hogy vasárnap közli a hálóőrökkel, hogy kit választott első számúnak, de egy sugalló megjegyzést (ész > szív) már így is elengedett, amiből sokkal valószínűbbnek tarthatjuk a fiatal belga debütálását, mint Big Pete kezdését.

Sérültünk egyedül a 11-es mezszámát végül visszaszerző (kiérdemlő?) Didier Drogba, aki Mou szerint akár még alkalmas is lehet a holnapi játékra. Nélkülöznünk Ramirest kell majd, aki a tavalyról áthozott 4/4. eltiltását fogja letudni, hogy hétvégén már pályára is léphessen a Bridge-en.

Riválisaink már mind lejátszották meccseiket és elégedett csettintéssel vehettük tudomásul, hogy habár a 3 pontokat sorra behúzták, meggyőző, netán ijesztő teljesítményt egyikük sem tud felmutati. Előttünk a lehetőség tehát, hogy letegyünk valami komolyabbat az asztalra, mert hogy nézni fognak minket, az biztos!

Mi meg a Digi 1-et, 20:45–től.

Cheers.