A Guarani, a Palmeiras, a Nacional után a Corinthianshoz került, és tagja volt az U20-as bajnokságot nyerő csapatnak. 1997 nyarán aztán átszerződött Portugáliába.
A Benfica csapott le rá, de a lisszaboniakkal csak együtt edzett, majd a második ligás Alvercához adták kölcsön egy évre. Hiába nyújtott jó teljesítményt, a Benficát irányító Graeme Souness edző nem látott benne fantáziát, így a Salgueiros vette meg. 12 meccsen lőtt két góljával felhívta magára a Porto figyelmét, és meg is vették a középpályást 1999-ben.
Deco csak lassan illeszkedett be a "Sárkányok" közé, a 2000 nyarán induló szezon volt az első, amelyet már végigjátszott. A 2002-2003-as idényben már a liga legjobb játékosai közé emelkedett (30 meccsen tíz gól) José Mourinho kezei alatt.
Olyan pazarul futballozott, hogy az ország labdarúgó-szövetségének elnöke, Gilberto Madail, valamint Figueiredo Lopes, a bevándorlási ügyekért felelos miniszter is bíztatta és segítette, hogy vegye fel a portugál állampolgárságot.
Deco 2003 februárjában kapta meg az okmányait, és márciusban már be is mutatkozott a Luiz Felipe Scolari által vezetett válogatottban: az ő góljával gyozték le a portugálok 2-1-ra eredeti hazája csapatát, a brazil gárdát. Decót ennek ellenére nem fogadták társai kitörő örömmel, Rui Costa és Figo különösen kikelt honosítása ellen.
A játékmester közben részese volt a Porto 2003-as UEFA-kupa gyozelmének, majd egy évvel késobb a szintén sikerrel záruló BL-menetelésnek. A Monaco elleni döntőben gólt szerzett, és megválasztották az idény legjobb játékosának is, míg az Aranylabda-szavazáson második lett.
A portugáliai EB-n nem volt igazán formában: néhányan állítják, a portugálok azért bukták el az EB-döntőt, mert Scolari indokolatlanul erőltette az ő játékát, éppen Rui Costa rovására. Mindazonáltal az UEFA technikai bizottsága beválasztotta a torna All-Star csapatába. A 2006-os világbajnokságon sem szerepelt kiugró formában, a hollandok ellen piros lapot kapott.
A Barcelona 2004 nyarán 12 millió euróért vette meg. Ronaldinho és Eto'o mellett - Messi berobbanásáig - ő volt a katalánok pazar támadójátékának harmadik fő letéteményese. Két bajnoki cím mellett 2006-ban a katalánokkal is megnyerte a Bajnokok Ligáját. Ebben az évben is megkapta a BL legjobb középpályásának járó díjat – ezzel ő az egyetlen játékos, aki két különböző klub tagjaként is a sorozat legjobbjának találtatott valamelyik poszton. Bár a klubvilágbajnokság döntojét elveszítette csapata a brazil Internacional ellen, a torna legjobb játékosának felajánlott aranylabdát Deco kapta meg.
A 2007-2008-as idényben, elsősorban gyakori sérüléseinek tulajdoníthatóan, nem szerepelt jó formában, de saját bevallása szerint ennek is köszönhetoen teljesített a nyári EB-n remekül. A csehek ellen gólt is szerzett.
Ennek ellenére a Barcelona új edzoje, Josep Guardiola nem tartott rá igényt, így lecsapott rá Scolari, a Chelsea új menedzsere, aki már a válogatottból kiválóan ismerte a labdarúgót. Deco 8 millió fontért igazolt Londonba. Kezdetben attól lehetett tartani, hogy a portugál érkezése hozzájárul Lampard távozásához, de az angol középpályás is a maradás mellett döntött, így pedig Scolarinak három világklasszis játékosa van ugyanarra a posztra.
Deco a Portsmouth elleni bajnokin debütált 2008. augusztus 17-én, és csodás gólt szerzett, majd a második fordulóban a Wigan ellen szabadrúgásból talált be.
Sikerek: portugál bajnok (1998, 1999, 2003, 2004), bajnoki második (2000, 2001), harmadik (2002), kupagyoztes (1998, 2000, 2001, 2003), kupadöntos (2004), spanyol bajnok (2005, 2006), bajnoki második (2007), spanyol Szuperkupa-gyoztes (2005, 2007), UEFA-kupa-gyoztes (2003), a BL gyoztese (2004, 2006), a klubvilágbajnokság ezüstérmese (2006), az aranylabda-szavazás 2. helyezettje (2004), a klubvilágbajnokság legjobb játékosa (2006).
