Összefoglalót kellett volna írnom, de ez ma valahogy nem ment. Leírhatnám, hogy 28 percig nem kaptunk gólt és voltak pontos passzaink, de úgy érzem, ezzel kimerülne minden, amit el tudnék mondani. Na meg persze Remy gólját. Az igazat megvallva nem is akartam írni semmit és ennek a fő oka az, hogy megalázva érzem magamat és minden szurkoló társamat.



Leírhatnám újra és újra a problémákat, de azt mindenki látja magától is. Ez a csapat pár kivételtől eltekintve rohadtul nem érdekli az, ami a pályán történik. Ezt már képtelen vagyok elfogadni. Elég régen drukkolok a Chelsea-nek. Még gyerek fejjel Abramovics pénze előtt kezdődött a rajongásom és valószínűleg utána is meg fog maradni. Gondolom sokaknál így van. Láttam már a csapatot győzni, szenvedni és edzőt buktatni.



Ez a banda azonban túltesz már minden határon. Azt megértem, ha egy csapat krízisben van, mert volt néhány rosszabb meccs, egy két becsúszott zakó, bírói tévedések miatt vesztett pontok. Ezek benne vannak az idényben, de nézzünk magunkba és 1 perce gondoljuk át az eddig látottakat. Azért látjuk, hogy ez nem normális, hanem egyenes szánalmas!


Szerintem mi szurkolók megérdemlünk annyit, ha már a hivatalos jelentések szerint több mint 40 millióan vagyunk, hogy egy szívvel lélekkel játszó csapat lépjen pályára minden héten, akik minket is képviselnek. Most komolyan, aki mérkőzés után ránéz, a képünkre azt hiszi, halálos betegek vagyunk, közbe pedig csak meccset néztünk. De minek?



Ezzel a viselkedéssel, önzőséggel és lelketlen játéknak nem nevezhető valamivel nem csak a klubot, hanem minket is a szurkolókat tesznek nevetség tárgyává. Ilyenkor lehetne mondani, ha igazi szurkoló vagy akkor tűzön vízen át a Chelsea-vel tartasz. Azonban erre én is csak egy egyszerű kérdéssel válaszolnék. Ők vajon velünk tartanak?

Olyan mintha már csak mi és a kezdőből max. 4 játékos tolná a szekeret, de az valahogyan mindig visszacsúszna, mert a többiek elfáradtak és tesznek rá, majd beállnak egy másik szekér elé, amin nincs annyi súly. Értem itt az eligazolást esetleg olyan ligába ahol legfeljebb 2 csapat között dől el minden. Ennél fogva kevesebb az elvárás és a befektetett munka is.


Azért ne menjünk el Jose Mourinho mellett sem szó nélkül. Eddig védtem és a maradása mellett voltam. Azonban most már nem tudom mit is szeretnék. Azért egy ember annyira nem lehet vak, hogy látja azokat, akiket rohadtul nem érdekel a meccs, győzelem vagy továbbjutás és mégis folyamatosan meg kapják a lehetőséget. Ha elküldik, akkor csak magára vessen, mert képes volt több olyan játékost is elküldeni, akik ígéretes tehetségek voltak, gondolok itt Lukaku-ra vagy De Bruyne-re. Esetleg olyanokat, akiknek fontos volt a klub, mint például: Frank Lampard, Andre Schurrle vagy Juan Mata.


Helyette maradt Oscar, akinek csak fellángolásai vannak, de folyamatosan képtelen hozni egy jó szintet, vagy Eden Hazard, Diego Costa, Matics vagy a sokak szerint a buktatásban főkolompos Fabregas. Itt gyorsan le kell szögeznem mielőtt kérdőre vonna valaki, nem a játékosok képességéről van szó. Hanem a lojalitásukról, az alázatukról és klub valamint a szurkolók felé irányuló tiszteletükről. Mert ez már nem megkérdőjelezhető, hanem egyszerűen tény, ezek meglétének hiánya. A tavalyi Premier League címmel pedig már ne védekezzen senki. Az már elmúlt!



Előző összefoglalóban írtam, ha azt a játékot hozzuk, amit a Porto ellen akkor meg lesz a győzelem. Itt kicsit visszakanyarodnék a Leicester elleni összecsapásra. Hétfő este nem hogy a játékot, de még a lelkesedést sem hoztuk. Willian nagyon egyedül maradt a középpályán, Courtois pedig mindkét gólnál tehetetlen volt. Zouma-t lehet hibáztatni az első találatnál, de ennyi. Remy-nek pedig 12 perc is elég volt a gólszerzésre. Pedro-ban volt akarat, de sajnos a gólpasszon kívül semmi nem jött össze neki.



Ők azok, akiket pozitívan tudok értékelni. A többiek pedig, nem is tudom érdemes-e értékelni. John Terry és Azpilicueta hatalmas egyéni hibákat mutatott be. Matics-ra legjobb szó talán a vicc, Oscar megint csak semmilyen volt, Hazard-nak se emlékszem egy jó megmozdulására azalatt a fél óra alatt, míg a pályán tartózkodott. Fabregas is beállt nem sokkal a második félidő megkezdése után Terry helyére, azonban mintha pályán se lett volna.



Valószínűleg januárig nem lesz edzőváltás, nem is hiszek ebben a megoldásban bár ki tudja, lehet, ez kell. Kicsit olyan érzésem van mintha Cesc vezetésével megkezdte volna a csapat előkészíteni a terepet Guardiola számára. Aki mint emlékszünk inkább csak a padon szerepeltette, mint sem a kezdőben, de változnak az idők.

Bizonyára sokan összeesküvés elméletnek tartják, majd amit írok. Sajnos minden jel arra utal, míg nem lesz, edzőváltás addig normális játékot sem láthatunk. Hallgatjuk itt a magyarázkodásokat, ezek üres szavak és semmit sem érnek, csak kifogásnak jók.


Az az igazság hogy ez az elszeparált mag, akik látványosan kávészünetet tartanak minden találkozón 90 percig-, igen erősen megrengetik a csapatba vetett hitemet. Ez lenne a Chelsea? Sajnos bármennyire is rossz, ki kell jelentenem, ez már rég nem az az összetartó csapat, amelyik az első perctől az utolsóig harcol. Esetleg csak akkor, ha továbbjutási prémium jár érte.


A lehetséges megoldásokat már többször kifejtettük itt az oldalon. Az edző vagy az ''akaratlanok'' szélnek eresztése, kölcsönben lévők visszahívása, fiatalok beemelése vagy a fizetések megnyírbálása. Csak az előbb említett drasztikus lépések hozhatnak változást, amelyekre most óriási szükség van. Ki kell dobni a ballasztot és akkor visszatérhetünk a megszokott útra. De ez így nem mehet tovább!

Azért a meccs jegyzőkönyvét alább megtalálhatja, akit érdekel.

A meccs jegyzőkönyve:

A végeredmény Leicester 2-1 Chelsea.

Chelsea (4-2-3-1):

Courtois; Ivanovic, Zouma, Terry (c) (Fabregas 53), Azpilicueta; Ramires, Matic; Willian, Oscar (Remy 65), Hazard (Pedro 31), Diego Costa

Padon maradtak: Begovic, Cahill, Mikel, Kenedy

Gölszerző: Remy 77


Leicester (4-4-2):
Schmeichel; Simpson, Morgan (c), Huth, Fuchs; Mahrez (Inler 82), Drinkwater (King 17), Kante, Albrighton; Ulloa, Vardy (Okazaki 87)

Padon maradtak: Schwarzer, Wasilewski, Benalouane, Dyer

Gólszerzők: Vardy 34, Mahrez 48

Sárga lap: Vardy 46, Huth 51