Aki alapvetően fociszerető az pár zacskó mogyoróval és legalább egy karton sörrel készült erre a hétvégére. Természetesen a "kék vérűek" a Southamton elleni összecsapásunkat várták, de volt utánunk madridi derbi, a vasárnap meg tele gyöngyszemekkel. Ligakupa döntő (Liverpool-Man. City), bajnoki rangadó (Man. Utd.-Arsenal), francia rangadó (Lyon-PSG) és a Derby d'Italia (Juventus-Inter).



Egyre előrébb és feljebb jut a csapat. Végre nem csak akarás, de eredmény és szerencse is társul az előbbiekhez. A szezon során először tudtunk hátrányból megfordítani egy mérkőzést, ráadásul ezt a Szentek otthonában sikerült, ami elég nagy fegyvertény, amúgy is, pláne most az idei szezonban.

A kezdőcsapatban nem volt változás. Ugyan az volt, mint a Manchester City elleni FA Kupa összecsapáson. A sors azonban úgy hozta, hogy egy korai változtatásra még is szükség van. Pedro megsérült, így még az első félidőben cserélni kellett, Oscar vette át a helyét. Azóta tudjuk, hogy a sérülés nem komoly és már kedden bevethető lesz a Norwich ellen.



Az első félidőben fej-fej mellett haladt a két csapat, a hazaiak a jól megszokott Koeman féle szervezettségnek köszönhetően, nálunk inkább az egyetlen képességeihez mérten remekül teljesítő Willian révén. A hiba a gépezetbe, az eddigi meccsein magabiztosan és biztatóan teljesítő Baba Rahman fejese volt, amit gólpasszként is értelmezhetünk, csak ezt Long köszönte szépen. Így hátrányban fordulhattunk a félidőre.

A második félidő a végeredménytől függetlenül egyértelműbb Chelsea fölényt hozott. Hazard kezd magára találni Fábregasszal együtt, ennek köszönhetően az utóbbi megszerezte 2. gólját a bajnokságban, az előbbi hathatós berepülésével. Nem sokkal később Cahill majdnem összehozott egy tizenegyest, amit a játékvezető elengedett, így volt lehetőségünk a hitünket és küzdőszellemünket megtartva tovább rohamozni. Kennedy azon a "balhátvédszélsőtámadó" poszton most sokkal jobban muzsikált, mint Mourinho alatt, így sokkal nagyobb nyomást sikerült helyezni a hazaiak védőire. A 88. percben góllá érett a fölény, Willian remek szögletét követően Ivanovic kezdte el komolyan törleszteni adósságát a csapat felé és befejelte a győztes gólt.



Továbbra is veretlenek vagyunk a holland vezetésével, 11. hely a tabellán, előttünk sűrűsödő mezőnnyel. 7 pontra a jelenleg Európa Liga selejtezőt érő helytől (a cikk születése alatt a Man. City tizenegyesekkel legyőzte a Poolt a Liga Kupa döntőjében, így ha az első öt hely valamelyikén végez, akkor a 6. kapja meg az EL selejtezős helyet), 8 pontra vagyunk a főtáblától az előbb említett sorozatban. Talán ez lehet a reális cél, persze egy BL győzelem esetén nem indul el a következő szezon a Chelsea nélkül.

Összességében boldogok lehetünk, mert kezd összeállni a játék, a kulcsfigurák végre talán felnőnek a feladathoz, illetve saját szintjükhöz a szezon végére. Hétközi forduló lesz, ami nyerhető a Kanárik vendégeként, aztán a Stoke csapatát fogadjuk, ahol meg is előzhetjük őket.

Chelsea (4-2-3-1): Courtois; Azpilicueta, Cahill, Ivanovic (c), Baba Rahman (Kenedy h/t); Mikel, Fabregas; Pedro (Oscar 7), Willian, Hazard (Matic 90+3); Diego Costa.
Padon maradt cserék: Begovic, Loftus-Cheek, Traore, Remy.
Gólszerzők: Fabregas 75, Ivanovic 89
Sárga lapos: Diego Costa 63



Southampton (3-5-2): Forster; Van Dijk, Fonte (c), Bertrand; Soares, S.Davis, Clasie, Romeu, Targett (Ward-Prowse 89); Long (Pelle 69), Austin (Mane 79).
Padon maradt cserék: Stekelenburg, Yoshida, Martina, Tadic.
Gólszerző: Long 42
Sárga lapos: S.Davis 19, Bertrand 64, Clasie 65

Játékvezető: Martin Atkinson
Nézőszám: 31,688