SSC Napoli - Chelsea FC 3-1 (2-1)
2012.02.21. 20:45, Stadio San Paolo
Bajnokok Ligája nyolcaddöntő, 1. mérkőzés
vezette: Carlos Velasco Carballo
nézőszám: 52.495 fő

Napoli (3-4-2-1): De Sanctis; Campagnaro, Cannavaro (c), Aronica; Maggio, Inler, Gargano, Zuniga; Hamsik (Pandev 81'), Lavezzi (Dzemaili 73'); Cavani.
Padon maradtak: Rosati, Grava, Dossena, Fernandez, Britos.

Chelsea (4-2-3-1): Cech; Ivanovics, Cahill, David Luiz, Bosingwa (Cole 11'); Ramires, Meireles (Essien 69'); Sturridge, Mata, Malouda (Lampard 69'); Drogba (c).
Padon maradtak: Turnbull, Mikel, Kalou, Torres.

Gólszerzők: Mata (26') ill. Lavezzi (37', 64'), Cavani (45+1')
Sárga lapok: Meireles (40') Cahill (55') ill. Cavani (39').

Összefoglaló:
Nem félünk a Chelsea-től! Valószínűleg ezt a mondatot mormolhatta minden hazai játékos a mérkőzés előtt, kiindulva abból a meccskezdésből, amit láthattunk tőlünk. Nem mintha nagyon sok okot adnánk rá, mivel csapatunk potenciálja jelenleg hasonló egy ivartalanított eb párzási kényszerére, csóró kutya próbálkozik, de közben rájön, hogy valami hiányzik.

Elég ha csak zenei síkon közelítjük meg a találkozót. A Napolit egy mindenre képes trió, a három tenor vezeti, Lavezzi, Cavani és Hamsik személyében. Eközben a Chelsea-ben kezd három olyan "zenész", akik képesek a triangulumon is hamisan játszani, valószínűleg már le sem kell írjam, hogy Bosingwáról, Maloudáról és Meirelesről beszélek. Ne nézzetek gonosznak, csak a csapat érdekeit nézem, de nem hiszem, hogy egyedül lennék, aki örült annak, hogy Bosingwa még a mérkőzés elején elhagyni kényszerült a játékteret egy sérülés miatt. Halkan megjegyzem, hogy a túloldalt is akadt egy Ryan közlegény, viszont ő még Chuck Norris-szal is szembeszállt volna, abból kiindulva, amit kötött fejjel lefocizott.

Ugyan a Napoli sokkal több helyzetet dolgozott ki az elején - melyekhez kellett Big Pete is, hogy ne kerüljünk hátrányba -, mégis mi szereztük meg a vezetést Juan Mata góljával, aki Cannavaro hibáját használta ki. A vezető gól jót tett a csapatnak, mindjárt megjött az önbizalmunk, kezdtük kicsit beszorítani az olaszokat, viszont sokáig nem ment, mivel továbbra is kevés játékosban van meg az az elképzelés, amivel meccseket lehetne nyerni, a higgadtság, ami nélkül nem lehet pontos passzokat adni.

Bő tíz percig élvezhettük a vezetés ízét, amikor egy gyenge felszabadítás követően újra tudott támadni a Napoli, fél védelem futott Cavani után, másik fele pedig nézte, ahogyan Lavezzi rápödri a hosszú sarokra. Ekkor már nem tudott Cech nyulgasága sem segíteni, a remekül leadott lövés a hálóban pihent meg. A hosszú első félidőnek köszönhetően (bárcsak ez lenne az oka), melyet Bosingwa ápolása eredményezett, még az első félidő végén megkaptuk a második gólunk is. A kapunk elé egy kicsit sem nehéz beadással próbálkozott a Napoli, viszont ez elég volt, hogy hülyét csináljon a védelmünkből, vagyis Ivanovicsból és Cahillből. Cavani kettejük között is lazán el tudta vállal paskolni a labdát, ilyen közelről pedig már Cech nem sok mindent tehetett. A védelem továbbra is hiányolta a csapatkapitányt, akit valószínűleg még egy ideig fog is, mivel komplikációk léptek fel a sérülése kapcsán, egyelőre nem tudni mennyire súlyosak, a napokban ez is kiderül.

Az öltözőből csöppet sem jöttek ki feltüzelve a játékosok, ugyan próbálgattak a fiúk, viszont a védelem valami más meccset nézhetett. A 65. percben csapatunk megkapta a kegyelemdöfést, amit újra csak magunknak köszönhetünk, vagyis a töketlen védelmünknek. Az előreívelt labdát Cole úgy figyelte, akár egy sárkányrepülőt, Luiz még megpróbálta megpaskolgatni, viszont ez messzemenőleg sem volt elég. Cavani érezte, hogy ebből a labdából még kihozható valami, meg is támadta Luizt, aki nem tisztázott, Cavani pedig tisztán törhetett a kapura. Cech-nek nem volt mit tennie, jönnie kellett, viszont Lavezzi is jött, akinek már csak az üres kapuba kellett bepöckölnie a lasztit.

Ez már csak a kegyelemdöfés volt, a penész a tortára, ami lócitrommal volt töltve. A védelem mindegyik tagja érdemel némi sarokban térdelést. Cole-al nem lettünk előrébb, azzal, hogy váltotta Bozzyt, a beadásokat rendre Malouda végezte (ki), Luiznak ugyan voltak szép mentései, viszont ekkorát nem hibázunk. Cahill csak árnyéka volt eddigi önmagának, eddig ugyan jól muzsikált a védelem tengelyén, most pedig mintha megilletődött volna a BL szagától. Ivanovicsnak voltak szép beadásai, viszont hátul nem egyszer jártak túl az eszén és túl könnyen forgatták meg, szerencséjére egyszer Cole kihúzta a csávából, amikor a gólvonalról mentett.

AVB már hiába hozta le koncertmestert és másodhegedűst is (Malouda és Meireles), a helyettük érkező Lampard és Essien sem tudták javítani a helyzetet. De hogy is tudták volna, amikor olyan középcsatárnak kell gólpasszt adniuk, mint a jelenlegi Drogba. Tartom a hátam, kövezzetek, de Torres sokkal hasznosabb tagja jelenleg a csapatnak, 5x gyorsabb, passzolni még tud, gólpasszt ad, eközben pedig Drogba körülményeskedik és lassú, mint egy tavaszi grizli.

Szerencsénk, hogy Mata megszerezte egyetlen gólunkat, így még maradt némi esélyünk a visszavágóra, hacsak nem szerencsétlenkedünk egyet hazai pályán is. Egy 2-0-ás győzelem szerintem nem annyira kilátástalan, de ez a Napoli ellen nehéz feladatnak ígérkezik. Mindenesetre én még nem ásom el a továbbjutás lehetőségét, viszont egy dologról még nem esett szó, André Villas-Boas, valamint az ő jövője. Mi lesz mérkőzés után? Rengetegen csámcsogták, hogy ha kikapunk mehet, viszont én úgy érzem, hogy ez nem fog bekövetkezni, ha mégis, akkor ígérem, hivatalosan is elnézést kérek.