Szárnyalunk. Nem csak a csapat, hanem mi is. Közös meccsnézések, nem csak a fővárosban, hanem vidéken. Alakuló szurkolói klubok mindenhol az országban, megújuló (szép lassan kész) honlap és dübörgő facebook. Köszönhetjük ezt nektek, szurkolóknak/rajongóknak/fanatikusoknak, ezért igyekszünk minél több színes tartalommal ellátni titeket. A következő is egy két részes előretekintő lesz, mivel már csak 10. mérkőzés van hátra a bajnokságból és mindenki a célegyenesbe fordult.
Először is következzen Hetthéssy Zoltán a Spíler tv kommentátora:
A következő alapvetés mentén közelítettem meg a maradék tíz mérkőzést, melyek közül minden bizonnyal jó párat lesz szerencsénk közvetíteni a Spíler TV-n. Conte és a csapat számára minden győzelem számít, függetlenül attól, hogy mennyire van szükségük rá, tökéletes példa volt erre a Stoke elleni mérkőzés. Annak a meccsnek a végén látott ünneplés túlmutatott egy késői gól és a három pont okozta örömön. Ezen felül jól tudjuk, hogy az olasz mester gyűlöl veszíteni, ezért a minimum elvárása a csapattal szemben szerintem az lesz, hogy idén már ne kapjanak ki a Premier League-ben. Ez az én alapvetésem, ezen belül vizsgáltam meg a hátralévő tízest.
Két csoportba soroltam a meccseket, vannak azok, amelyeket szerintem biztosan megnyernek, és azokat ahol akadhatnak nehézségeik.
Az első csoport a kötelező győzelmek lajstroma:
Az elhalasztott Watford elleni hazai: már csak Mazzarri miatt is fontos lesz Conténak, és ha neki fontos, akkor az egész csapatnak is az! A Watford nagyon könnyen megadja magát nehéz helyzetben, így ott az első gól határozhatja meg, mekkora ellenállást tanúsítanak majd a vendégek.
A Crystal Palace ellen motiváló erő lehet a mini londoni derbi tabella, Allardyce-ék ugyan eredményesek mostanában, de a játékuk továbbra is csapnivaló, a Watfordot például kapuralövés nélkül verték meg 1-0-ra (Deeney öngólja segítségével).
A Bournemouth elleni idegenbeli találkozón elsősorban azért jók az esélyek, mert amióta Nathan Akét visszarendelték a kékek, a cseresznyések védelme meglehetősen porózus, ahogy Kele János kollégám mondta ez egyik meccsük szünetében a stúdióban: leginkább Championship szintű. A Palace-szel ellentétben Eddie Howe csapata jól tud focizni, így akár sokgólos meccs is kikerekedhet ebből az összecsapásból.
A Southampton szerintem az egyik legpechesebb gárda idén. Képesek dominálni meccseken, de a helyzetkihasználásuk alkalmatlanná teszik őket arra, hogy komolyan csatába szálljanak egy európai kupás helyért. Szóval valószínűsíthető, hogy ígéretes teljesítményt fog nyújtani a Puel kollektíva, de pont nélkül távoznak a Bridge-ről.
Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy még a kiesés elleni harc okozta extra motiváció ellenére is a Boro gólképtelensége éppen a Chelsea otthonában fog megszűnni. Bár Karanka menesztését követően a United ellen volt, hogy idén először (!!!) két csatárt is egyszerre a pályára küldtek, Joséval ellentétben a Chelseanek nem lesz szüksége hat védőt alkalmaznia ellenük.
A szezonzáró bajnoki címet ünneplő hangulatba gyakran belerondít egy kiesés ellen küzdő gárda, hogy az utolsó játéknapot egyetlen helyszínként mindkét csapat boldogan vonuljon le a gyepről egy vendégsiker ellenére. Nos, véleményem szerint a Sunderland nem ez a csapat lesz, valószínűleg már fordulókkal korábban megváltják a jegyüket a Championshipe, az egyetlen kérdés, hogy Moyes-nak is kell-e majd jegyet venniük az útra. Fiesztát várok, és mivel idén nagyon úgy tűnik, hogy csakugyan igaz az állítás, miszerint Blue is the color, football is the game, ebben game-ben a Chelsea mérföldekkel jobb az ellenfelénél.
A második csoportba soroltam a küzdelmes összecsapásokat. Ezeket nevezném fifty-fifty meccseknek:
Ilyen lesz elsőként a City elleni rangadó, amely párosítás akár még FA Kupa döntő formájában is összejöhet idén pluszban. A decemberi találkozóhoz képest felkészültebben várja majd a meccset Guardiola, hiszen az FA Kupán kívül már csak a PL maradt nekik. Iksz szagú meccs, kérdés persze, hogy az Etihadban a végjátékban történtek mennyire hagytak nyomot az égszínkékekben. Személy szerint különösen várom ezt a meccset, mert úgy érzem a következő években nagyon komoly rivalizálássá nőheti ki magát a Chelsea-City párharc a London-Manchester PL tengelyen, háttérbe szorítván az elmúlt évtizedekben ezen a vonalon meghatározó Arsenal-United összecsapásokat.
A United elleni újabb ütközetre pedig elsősorban Hazard-t kell majd felkészíteni, akarom mondani felvértezni, akár szó szerint is. Cserébe a United az FA Kupa meccsen azért azt bizonyította, hogy meg tudja nehezíteni a kékek dolgát, ha ehhez egy Zlatan is párosul, még inkább igaz lehet ez. Ám manchester-i túra is hasonló az előzőhöz, tehát az egy ponttal mindenki elégedett lenne.
Az Everton meccs igazi lutri, könnyen bele lehet látni egy esetleges vereség esélyét is. Amikor novemberben kiütötték őket, Koeman csapata a hullámvölgyét élte, azóta sokkal nagyobb tartással fociznak. Lukaku pedig bizonyosan megmutatná, hogy a nyáron érdemes lenne őt visszavásárolni. Koeman régóta szeretné megkapni az egy európai élcsapat kispadját, ahhoz pedig pont az ilyen találkozókon kellene nagyot meccselnie. Remélem a Spíler TV-s közvetítésnél a főszerkesztőnk gondol rám, amikor a kommentátor nevét vési be a beosztásba ennek a találkozónak a kapcsán.
A West Brom ellen minden Pulison múlik majd. Az Arsenal elleni siker előtt a csapat legnagyobb meglepetésére arra kérte őket, hogy élvezzék a játékot, próbálják meg kifejezni magukat a pályán, ami a keménykedést nem kifejezetten jól kezelő ágyúsok ellen bejött. Addigra mire ezt a meccset megrendezik kiderül, hogy ez a hozzáállás hosszabb távon is működőképes lesz-e a Hawthornsban.
Összegezvén: a tíz meccsből, hat győzelmet és négy döntetlent látok a legreálisabbnak.
Ez ugyan kevés lenne megdönteni a kilencvenöt pontos PL rekordot, de emiatt aligha lennének Contén kívül álmatlan éjszakái bárkinek a Chelsea-nél
Ezzel mi is maximálisan egyetértünk, reméljük a legjobbakat és bízunk a csapatban és Conteban is. Folytatás hamarosan...