A Brentford FC csapata látogat a Stamford Bridge-re szombat délután. Jelenleg a második vonalban szerepelnek, így aligha gondolnánk, hogy lenne bármiféle közös múltja a Chelseavel. Márpedig van egy minimális. Nem azért, mert az előző évtized végén a mindenkori tartalék csapatunknak az ő stadionjuk, a Griffin Park volt a hazai pályája (igen, londoni klubról van szó), hanem azért, mert napra pontosan, ezen sorok elkészülése előtt 4 évvel (2013. január 27.) a Chelsea rajongók a közelmúlt egyik légkínkeservesebb 90 percét élhették át. Kis nosztalgia következik…
2013 januárjában járunk, mikor Roberto Di Matteo ideiglenes utódja, Rafa Benitez két hónappal londoni munkásságának kezdete után sem tudta elfogadtatni magát igazán a kék drukkerekkel. A csapat szezonbéli második FA Kupa meccse, pedig korántsem javított a páratlan szituáción. Minden adva volt pedig az önfeledtség iránti reményhez, hiszen „A Méhek” akkoriban a harmadosztályban élték mindennapjaikat. A győzelmi kényszer viszont nem rajtuk volt, így teljesen nyugodtan játszhattak, ennek a mentális fölénynek pedig majdnem meg is lett a meglepetés-eredménye. A Chelsea rajongóinak ezen a meccsen éghetett az arca, mint "a nap melegén a kopár szik sarja". Egy pillanatig nem vezettünk, sőt, kétszer is hátrányba kerültünk és be kellett érnünk a visszavágó kiharcolásával. Fernando Torres mentette meg a becsületünket a 82. percben. Az újrajátszott meccsen persze már semmi sem alakult hasonlóan. Az első félidőben, nagy megdöbbenésre még nem született gól, a papírformát azonban a következő 45 perces időintervallum alatt lazán érvényesítettük, 4-0-ás győzelmünkkel. A Cobhami hatalmas menedzserforgalomnak köszönhetően nagyon réginek vélhetjük ezt a 4 évvel ezelőtti korszakot. Az ominózus párharc során olyan játékosok alkották keretünket, mint Juan Mata, Oscar, Marko Marin, Demba Ba, vagy éppen Yossi Benayoun. Erre a korszakra pedig a jelenlegi nevekből csak Cahill, Hazard, Moses, Azpilicueta, Ivanovic, Aké és persze Terry emlékeztethet.
Szükségesnek éreztem ezt a kis intermezzót, csak tudjunk róla, hogy éltünk meg ilyen napokat is.
Az előzőnél nagyobb szenzációt okozhat egy hasonló eset, még akkor is, ha a Brentford azóta már stabil Championship csapat, akik 2015-ben újoncként a legmagasabb szint rájátszásáig jutottak el. A White Hart Lane-i újévnyitó vendékjáték megint csak keserű szájízt hagyott maga után, ami akkor azt jelentette, hogy megszakadt pazar, 13 győzelemig tartó diadalmenetünk. Az a vereség azonban a legkevésbé jelenthetett fordulópontot: azóta oktattuk a bajnoki címvédő Leicestert saját otthonukban, majd a Rókák után a Tigriseket (Hull City) is gond és kapott gól nélkül győztük le. Következő, két bajnokinkon, az Anfielden, majd az Arsenal vendéglátójaként növelhetjük üldözőinkkel szembeni 8-10 pontos előnyünket. Az a két forduló nagy jelentőséggel bír, így nagyon jó lenne, ha ezúttal elkerülnénk egy Brentford elleni visszavágót (meg azért kikapni sem kellene, természetesen).
Smith Dean csapata jelenleg a második liga 15. helyén áll. Rendelkezésére álló keretéből Josh McEachrant ismerhetjük jól, aki 17 évesen már a felnőttcsapatunk keretébe is bekerült, később mégsem vált utánpótlás hálózatunk „csúcstermékévé”. Nem ő bizonyul viszont húzóembernek jelenlegi munkaadójánál, hanem a skót csatár, Hogan Scott, aki 25 bajnokiján 14-szer talált be. Jó kérdés viszont, hogy pályán lesz-e, mert a West Ham erősen érdeklődik utána és a legutóbbi két mérkőzés aktuális keretébe sem nevezték.
Hasonló kezdő 11-re lehet nálunk számítani, mint amit Antonio Conte Peterbourough elleni előző kupameccsünkre állított össze. Az angol sajtó Batshuayi, Chalobah, Loftus-Cheek és Fabregas első számú szereplését prognosztizálja, de Zouma és Aké jelölésén sem lenne érdemes majd meglepődnünk, Cahill viszont pihenőt kapott az olasz mestertől. Esélyes, hogy a Ryan Masonnal történt incidens miatt, mentális okból távol akarja tartani őt Conte ettől a rutinszerűnek ígérkező mérkőzéstől.
Úgy érzem, minden olyan információt megosztottam a kedves olvasókkalal, melyet lényegesnek tartok. A találkozó magyar idő szerint 16 órakor kezdődik. A papírforma érvényesülésének reményében most nem jó szurkolást, hanem inkább jó szórakozást kívánok! Ráérünk szurkolni majd a következő két bajnokin…
KTBFFH!!!