Az ember, aki visszahelyezte a futballtérképre a sötét napokat megélt Torino városát. Az ember, aki jelenleg az olasz nemzeti csapattal készül nagy dobásra az Európa-bajnokságon. Az ember, akinek a neve összeforrt a 3-5-2-es felállással. Az ember, akit Antonio Conténak hívnak…

Hónapokkal ezelőtt bejelentették, hogy csapatunkat a nyáron az olasz Antonio Conte veszi át, remélhetőleg jó pár évre lezárva ezzel a Mourinho menesztése óta szinte naponta felmerülő edzőkérdést. A Juventus korábbi és az olasz válogatott jelenlegi edzőjének sikerei természetesen előttünk sem ismeretlenek, de Conte játékfelfogásának, taktikájának megértéséhez több ismeretre van szükség.

Őszintén szólva, én se láttam sokat játszani Conte Juventusát és az olasz válogatottját is az Európa-bajnokságon ismertem meg igazán. Az a pár meccs, amin a Conte-féle Juventust játszani láttam és az olasz nemzeti csapat EB-n nyújtott játéka elég volt ahhoz, hogy meggyőződjek róla, egy igazi taktikus, borzasztóan felkészült tréner ül le nyáron a kispadunkra, egy olyan edző, akinek határozott elképzelései vannak a futballról és juventusos éveiben egy teljesen saját taktikát fejlesztett ki. Hogy ezt megismerjük, érdemes a juvés magyar oldalak cikkjei között keresgélni, az alábbi linkre kattintva elolvasható „Conte Juventusának taktikai fejlődése”-című cikk sokat segít ebben: http://juventusfc.hu/conte-juventusanak-taktikai-fejlodese/ Ennek, néhány angol nyelvű írásnak és saját tapasztalataimnak a felhasználásával most megpróbálom bemutatni Conte Juventusnál és az olasz válogatottnál használt taktikáját, elképzeléseit. Jó olvasást!



Kezdjük a száraz tényekkel! Antonio Conte 2011 nyarán vette át a Juventus csapatát, korábban kisebb olasz csapatoknál edzősködött. Amikor a Juventus kinevezte edzőjének, a klub egy gyenge, hetedik helyezéssel zárult idényen volt túl, és a szurkolók szerény reményekkel várták Contét és a következő szezont.

Utólag kiderült, Antonio Conte kinevezését követően bátrabban is álmodozhattak volna. A Conte vezette Juventus első szezonjában bajnoki címet nyert, méghozzá veretlenül. 23 győzelem mellett 15 döntetlen állt a Zebrák neve mellett az év végi tabellán. A következő, 2012-13 kiírást is magabiztosan nyerte a Juve, így a pár évvel ezelőtt kilátástalan helyzetben szenvedő, nagy múltú olasz gárda Itália egyeduralkodójává lépett elő.

A zsinórban megnyert harmadik bajnoki címen így már senki sem lepődött meg igazán, a megszerzett 102 pont mégis felkeltette a futballvilág érdeklődését. Ahogy az is, amikor a 2013-14-es idény után Conte bejelentette, elhagyja a Juventust. Nem sokkal később kinevezték olasz szövetségi kapitánynak. A squadra azzurra az ő irányításával harcolta ki az idei Európa-bajnoki szereplést, jelenleg az EB-n vitézkednek, a gyengébb keret ellenére egyelőre sikeresen. Egy nehéz csoportból csoportelsőként jutottak tovább. A Conte-hatás?

Milyen edző Conte? A futballban általában a trénerek két típusát különböztetjük meg, vannak a taktikai zseni és a motivátor típusú edzők.

Antonio Conte, ahogy a legnagyobb edzőkhöz illik, mindkét típus tulajdonságaival rendelkezik, tehát kiváló taktikus és jó pszichológus egyben. Szenvedélyes tréner, aki képes feltüzelni a csapatát, meccs közben állandóan együtt él a játékkal, egy pillanatig sem pihen. A mérkőzések előtt mániákusan tanulmányozza az ellenfél játékát, a legkisebb apróságokra is odafigyel. Nem bírja elviselni, ha nem az történik a pályán, amit ő eltervezett. Igazi győztes típusú edző, a győzelmekhez azonban a győztes taktika kifejlesztésére is szüksége volt.




4-2-4-ből 3-5-2

Amikor Antonio Contét kinevezték a Juventus edzőjének, a Zebrák szurkolói nemcsak az edzőváltásnak örülhettek. A klub egy igazi zsenit is igazolt azon a nyáron, Il maestro Andrea Pirlo személyében. Conte, aki kezdetben a 4-2-4 (vagy ha úgy nézzük, a 4-4-2) híve volt, Pirlo miatt változtatott a felállásán és egy 4-1-4-1-es felállást honosított meg. Pirlo játszott a védők előtt, előtte középen a Vidal-Marchisio duó. A Chelsea jelenlegi keretéből talán Fábregas játékát lehetne Pirloéhoz hasonlítani, tehát ezt úgy képzeljük el, hogy Fábre játszik a védők előtt, előtte pedig két, ütközőbb típusú középpályás.

A védelemben összeállt a Lichtsteiner-Bonucci-Barzagli-Chiellini kvartett. Mivel a svájci jobbhátvéd támadásban aktívabb játékot mutatott, mint Chiellini (lásd Iva), Lichtsteiner elkalandozásainak eredményeképpen egy kőkemény Chiellni-Barzagli-Bonucci védőtriónak kellett összeállni a gólok elkerülése érdekében.

Ez olyannyira sikerült, hogy Conte újra változtatott a felálláson, és létrehozta a mára már vele azonosított, olaszos 3-5-2 felállást. Lichtsteiner így egy sorral előrébb játszhatott, a baloldalon Asamoah végezte el a védekező és támadó feladatait. A középpálya közepén jutott hely három középső középpályásnak, ez a hármas általában a Pirlo, Vidal, Pogba, Marchisio négyesből került ki. Elöl két csatárral rohamozott a Juve, Llorente és Tévez személyében két, teljesen más típusú sztárcsatár állt Conte rendelkezésére, de akár Giovinco is játszhatott.


A Juve jellegzetes, „Contés” felállása:




Most vizsgáljuk meg, hogy működhetne ez a fajta taktika a Chelsea csapatánál!

Védelem: Conte háromvédős felállásának talán legfontosabb összetevője egy betonbiztos védőtrió. A Juvénál és az olasz válogatottnál is a Chiellini-Barzagli, Bonucci trió mellett tette le a voksát Conte, jól tette, hiszen ez a hármas tökéletesen működött/működik. A világ egyik legjobb védelmévé nőtte ki magát ez az olasz hátvédsor. Míg Chiellni és Barzagli feladata szinte csak a védekezés, Bonucci időnkét a söprögető feladatait is elvégzi ott hátul. Kijelenthetjük, hogy ez a trió szinte tökéletes a Conte-féle játékhoz.

Hatalmas kérdőjel, hogy a mester vajon képes lesz-e ehhez hasonló védőhármast összegyúrni nálunk. Rendelkezésére áll erre a posztra Terry, Cahill, Zouma és Ivanovic. A probléma az, hogy közülük jelenleg a sérüléssel bajlódó, tapasztalatlan Zouma a legmegbízhatóbb, és az se biztos, hogy sérüléséből felépülve ugyanolyan magabiztos lesz a francia. Véleményem szerint a Bonucci-féle, kicsit söprögető típusú játékra is maximum ő lehetne alkalmas, nem véletlenül szerepeltette őt már korábbi edzőnk is párszor a középpálya hátsó felén.

Terry idős már, a jövő év lesz valószínűleg az utolsó éve, sajnos már kevésbé megbízható, mint mondjuk két éve. Cahill játékában is állandóan benne van a hiba. Ivanovic túlságosan támadó szellemű védő szerintem, nem hiszem, hogy Conte tolerálná az ellenfél térfelén való tanyázásait. Úgyhogy esetleg egy Zouma, Terry, Cahill hármast tudnék elképzelni, de több, mint valószínű, hogy háromvédős játék esetén inkább felturbóznánk a védelmet valakivel.

A 3-5-2 egyik nagy vesztese Cesar Azpilicueta lehet, akivel sokan az ötemberes, oldalt alapvetően védekezni tudó játékosokból álló középpálya jobb oldalán számolnak. Számomra meglepetés lenne Azpi ezen a poszton szerepeltetése, hiszen támadójátékban eddig nem tűnt erősnek, igaz, eddig többnyire a baloldalon játszott. Sajnálnám, ha Dave elhagyná csapatunkat, de félek, hogy nem véletlen, hogy mostanában szinte naponta szóba hozzák különböző spanyol csapatokkal.




Középpálya: A középpálya saját képére formálása talán a védeleménél is nehezebb meló lesz Antonio Conténak. Az eddigi csapatainál tehát alapvetően öt középpályással számolt a kezdőben, igaz, a két szélső középpályás szélső hátvéd is volt egyben. Jó példa erre a Juvénál Lichtsteiner jobb szélen szerepeltetése.

Vegyük sorra az alkalmazható embereinket: Mikel, Matic, Fábregas, Oscar, Hazard, Loftus-Cheek, Kenedy, Willian, Traoré és esetleg a csatárként is szerepeltethető Pedro. A középpálya közepén általában komplex, támadni és védekezni is tudó spílereket játszat Conte, mint például a Juvénál Vidal és Pogba vagy az olasz válogatottnál De Rossi. Az irányító játékos is e pozíciók egyikében játszik, mint például a Zebráknál a már említett Pirlo mester. Nálunk adja magát Fábregas bérelt helye középen, mellette megnyílhat az út Loftus-Cheek előtt, de akár a védekező középpályás kettősünk (Mikel, Matic) is elférne középen. Nem hiába írnak annyit Nainggolan megszerzéséről, ő is erre a posztra érkezne.

A legeslegnagyobb kérdés a Wizacar sorsa, Willian és Oscar játéka még alkalmas lehet a középen szerepeltetésre, de Eden Hazard pozíciójának megtalálása ebben a felállásban több, mint nehéz. Középen aligha alkalmazható, a szélen pedig általában érthető módon védekezésben erősebb játékosokhoz nyúl Conte. Talán a két csatárposzt egyike lehet az egyetlen megoldás, de lehet, hogy Conte, ahogy a Juvénál Pirlo miatt, nálunk épp Hazard miatt fog változtatni a taktikán.

Ha nem változtat, a két szélen Kenedy és Cuadrado játszatása tűnik a legkézenfekvőbbnek. Utóbbi visszatéréséről sok helyen cikkeztek már, könnyen elképzelhető, hogy visszatér a kölcsönből. Ahogy Kenedy balszélsőként és vész esetén balhátvédként, úgy a kolumbiai jobbszélsőként és akár jobbhátvédként is bevethető, és épp ezért tűnik logikusnak kettejük helye a széleken. Meglátjuk…




Csatárok: Talán a három vonal közül a legelső, a csatársor átformálása okozhatja a mesternek a legkevesebb fejtörést. A 3-5-2-es formációból adódóan kétcsatáros játékot játszat Conte, jellemző, hogy két különböző típusú támadót dob a kezdőbe. Jó példa erre a Juvénál a Tévez, Llorente duó, míg az előbbi egy mozgékony, fürge, alacsony csatár, az utóbbi sokkal inkább nevezhető erőcsatárnak. Az olasz válogatottnál is hasonló a helyzet Éder és Graziano Pellé szerepeltetésével.

Nálunk Diego Costa, Rémy, Pedro és Traoré alkalmasak e két poszt betöltésére, plusz a már említett Hazard e poszton szerepeltetése sem teljesen kizárható. Ha Diego Costa a csapatnál marad, az ő szerepeltetése valószínű, mellé logikusan átgondolva egy mozgékony, villámgyors támadó illene a rendszerbe, akár egy játékos a jelenlegi keretből, akár egy új igazolás. Egy új csatár leigazolása úgyis állandó téma, ez sem lehet véletlen...




Kérdések, kérdések mindenütt… Egyáltalán nem biztos, hogy Conte nálunk is ragaszkodni fog a 3-5-2-höz, elképzelhető, hogy a rengeteg változtatás elkerülése érdekében egy csapatunknál megszokottabb felállást választ. A számok mégis a 3-5-2 mellett szólnak. Antonio Conte 114 Juventusnál lejátszott mérkőzéséből 84 alkalommal választotta a 3-5-2-es formációt, csupán 30 alkalommal nyúlt más felálláshoz.


Végül nézzük Conte 10 parancsolatát, amit a már említett „Conte Juventusának taktikai fejlődése” című cikk gyűjtött össze!

1. Könyörtelenül támadjuk le az ellenfelet, még (és különösen) magasan az ellenfél térfelén is!

2.Zárjunk vissza!

3. Csapatként próbáljuk visszaszerezni a labdát, legyél akár csatár, akár középpályás, akár védő!

4. Játszunk rövid passzokkal és hosszú labdákkal is, ahogy a helyzet megköveteli!

5. Hátulról építsük fel a játékot!

6. Ne adjuk el a labdát!

7. Tréningezünk keményen!

8. Legyünk türelmesek!

9. Ne adjuk fel, se egyénileg, se csapatként!

10. Halj meg a pályán, még akkor is, hogyha csak 5 perc van hátra!


Ennyi az egész. Mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy az ember, aki visszahelyezte a futballtérképre Torinó városát, az ember, akinek a neve összeforrt a 3-5-2-es felállással, ez az ember nálunk is megkapja az időt és a teret ahhoz, hogy megvalósítsa a cikkben bemutatott elképzeléseit. Hiszen London kék fele is egy Juventuséhoz hasonló változásra vár!