Az előzetesben ugye a rekordok megdöntése volt felvezetve és örömmel írhatjuk le, hogy igen, megvan a 600. idegenbeli győzelem és megvan a leghosszabb veretlenségi sorozat az egymást követő meccseket tekintve. Mourinhonak egyébként még 2 mérkőzést kellene megvívni vereség nélkül, hogy egyéni rekordját beállítsa.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a Lion Rampant blog remek észrevétele alapján 11 mérkőzés után több rúgott gólunk és pontunk van, mint a Liverpoolnak és a Tottenhamnek összesen.
A legerősebb keretünk futott ki a zöld gyepre 2 változtatással. Azpilicueta eltiltása után rögtön visszakerült a kezdőbe, valamint ahogy azt megszokhattuk portugálunktól, a rangadókon több embert szán a védelem megszervezésére, így Willian helyett Ramires kezdett. Costa 100%-os állapotban volt, Remy is leülhetett a cserepadra. Egyedül az egy szem Mikelünk volt a sérült listán.
Ezzel szemben bőven akadt gondja Rodgersnek. Flanagam Sturridge, Sakho, Enrique és Suso nem volt bevethető, így elég foghíjas volt a Pool kezdőcsapata. Legalább most össze tudott állni a Johnson-Loveren-Skrtel-Moreno védőnégyes. Emre Can remek szereplése a hét közben a kezdőbe repítette Gerrard és Henderson mellé. Sterling és Coutinho támogatta elől Balotellit.
Mi a megszokott 4-2-3-1-es felállásunkban játszottunk, aktívabb baloldallal, és a védekezésben érdekes gyémántalakzattal elől, Ramires középen, előtte balra Hazard, jobbra Oscar és a csúcs Costa. Aztán ez néha átforgott 4-4-2-be, akkor Oscar lépett fel Diego mellé.
Az egész mérkőzésen aktívabb volt a Pool, többet birtokolták a labdát, de ez a helyzetekben nem mutatkozott meg. Mi taktikusan és az adódó lehetőségeket kihasználva szerveztük támadásainkat.
Az első 10 perc a védekezésről szólt, ahol komolyabb ziccer nélkül, egy szerencsésen megpattant lövésből megszerezte a vezetést a hazai csapat. Sterling passzolt középre a támadásba bekapcsolódó Canhoz, aki gondolt egy bátran és kapura tűzte a labdát, a mi lett volna ha részt már sose tudjuk meg, Cahill elképesztően szerencsétlenül ért a lövésbe, Courtois a másik irányba indult, így esélye sem volt a bal alsó sarokba vágódó labdát elérni.
Szerencsére mindösszesen 5 percet kellett várni az egyenlítő találatra, ami igencsak érdekesre sikeredett. Mielőtt a gólra térnék kiemelném, hogy az amúgy remek támadófocinknak köszönhetően az idén a szokásosnál sokkal több szögletet végzünk el. Ezeknek az elvégzésére Lampard és Mata után megvan a megfelelő ember, Fábregas személyében. Viszont az érthetetlen, hogy miért erőltetjük az esetek túlnyomó többségében a rövid oldalt, ahol az első védő kifejeli a beadásokat. Ennek köszönhetően a szögleteink jelentős része veszélytelen.
Na, de vissza a gólhoz. Most a szokásosnál jobban elvégzett szöglet után a hosszú oldalon bántóan egyedül hagyták a legjobban fejelő játékosainkat. Costa visszafejelte, Terry csúsztatott, Mignolet hatalmasat védett, Maticról Cahill elé pattant, aki 2 méterről agyonrúgta a belga kapust, a labda meg a vele együtt áthaladt a gólvonalon. Ha nincs a jelzőrendszer, akkor sanszos, hogy nem kezd közepet a Liverpool az akció után.
Az első félidőben még 3 említésre méltó esemény történt. Sterling lövése Cahill kezét találta el, ami a teste mellé volt szorítva, így pattant a labda az alapvonalon túlra, sokan tizenegyest szerettek volna látni. Mignolet az egyik alkalommal rendkívül rosszul jött ki a kapujából, ezt tetézte egy még rosszabb kirúgással, Fábregas azonban elszórakozta a helyzetet. Hazardnak volt még egy közepes lövése, balról szerette eltekerni a labdát a hosszú sarokba, de Mignolet a helyén volt védett és még csak ki sem pattant róla a labda.
A félidő végére letörtük a Pool lelkesedését és több helyzetet dolgoztunk ki. Jó előjelekkel vághattunk neki a második félidőnek.
Megint jobban kezdett a hazai csapat. Az 53. percben be kellett mutatnia legnagyobb védését Courtoisnak. Sterling kaparta ki magának a helyzetet és kemény lövést eresztett meg balról laposan, hórihorgas belgánk éppen, hogy le tudott érni.
Látva ezt Mourinho nem várta meg az újabb esetleges balszerencsét és Ramires helyére beküldte Williant. Így a jól megszokott csapatunk volt már fent, természetesen a támadásokat forszírozva.
Innentől kezdve mi vezettük a támadásokat, és ez meg is látszott a helyzetek alakulásán. Az "új" felfogás a 67. percben csúcsosodott ki. Noha Costa bevágta a kötelezőt, de mindenképpen a vezető találat alapja Azpilicueta volt. Mourinho elmodta, hogy 11 ilyen játékossal mindent megnyerne. Továbbá szép lassan a liga egyik legjobb védőjévé növi ki magát a spanyol. Remekül mentette meg a labdát az oldalvonal mellett, aztán azzal a lendülettel küzdötte át magát a védőn (látványos megkerülős csel), majd egy veszélyes centerezés, az eredményét meg már tudjuk. Jár az elismerő vállveregetés Azpinak.
Innentől kezdve sínen voltunk. Rodgers meg elkezdett kapkodni. Szűk 9 perc alatt elhasználta mindhárom cserelehetőségét. Ezzel egy kicsit sikerült is felráznia csapatát, de összességében innentől kezdve a birkózásé volt a főszerep. Még egy Cahill "tizigyanús" blokkolás a meccs végén, Gerrard lövésénél, de ezen kívül nagy helyzet már nem akadt és összességében megérdemelten elhoztuk a 3 pontot az Anfieldről.
A tetemes hátrányban lévő Manchester Uniteden és a remek szezont futó és továbbra is tapadó Southamptonon kívül az összes nagy csapat és rivális botlott. Egész Európában már csak 3 csapat áll még veretlenül. A Chelsea, a Bayern és a PSG.
Legközelebb November 22-én a WBA-t fogadjuk. Egyelőre a kritikus november első felét letudtuk és már csak 3 mérkőzés maradt hátra, reméljük hasonló sikerrel.
