Talán ha évad elején, még a szezonkezdet előtt Bournemouth városában valaki megjósolta volna, hogy abszolút újonc csapatukat 14 forduló elteltével mindössze öt pont fogja elválasztani a címvédő Chelsea-től a PL-tabellán, már augusztusban pezsgőt bontottak volna. Elkönyvelték volna a bennmaradást, sőt, lélekben az angol foci legújabb, számukra oly kedves csodájára készültek volna fel.

Azt sajnos nem tudom, volt-e egyáltalán valamilyen jóslat vagy mertek-e esélyt latolgatni a Bournemouth-fanok, azt viszont tudom, hogy jelenleg öt ponttal a Chelsea mögött lenni egyáltalán nem szép, és ezt, azt hiszem, mi sajnáljuk a legjobban…



Így december elején, a 15. forduló előtt nyugodt szívvel kijelenthetem, nem ez lesz életem Chelsea-szezonja. Mi, szurkolók, akik hozzászoktunk a győzelmet győzelmekre, kupát kupákra halmozó Chelsea-hez, olyannyira „elkényelmesedtünk” a 21. század aranyévei során, hogy ez a szezon egyfajta katasztrófával, világvégével ér fel számunkra.

Nem vagyok bennfentes, én sem tudhatom, mi folyik a csapat háza táján, mennyire komolyak az ellentétek a csapaton belül, vagy egyáltalán vannak-e ellentétek, annyit tudok, hogy ez az idei Chelsea egy egészen más csapat, mint amelyik tavaly végigverte Angliát. Amilyen pocsékul indult a szezon, olyan pocsékul is folytatódott, és a legszomorúbb az volt, hogy még a gyenge játék ellenére se érdemeltünk volna vereségeket, mégis kikaptunk. Csak jöttek egymás után a 0 pontok és egy idő után bizony a kiesőzóna közelében találtuk magunkat.

Bizony megingott a kispad Mourinho alatt, és talán ennek és a játékosokat ért számtalan kritikának a hatására egy fokkal magasabb sebességre kapcsolt a csapat. A védelemben, úgy tűnik helyreállt a rend, és a csapat ráébredt, úgy hozhatják ki ebből a bukott szezonból a maximumot, ha meccsről meccsre haladva megpróbálnak felfelé araszolni a tabellán, kis lépésekkel haladni az európai kupaszereplést érő pozíciók felé. A következő kis lépés pedig az újonc Bournemouth csapata elleni bajnoki, egy szombat esti meccs a Stamford Bridge gyepén...



Most ejtsünk pár szót a Bournemouth csapatáról, a Premier League legújabb gárdájáról! A „Cseresznyék”-nek becézett, dél-angliai Bournemouth FC-t 1890.-ben alaptították Boscombe St. John's Institute néven. Tehát, mint a legtöbb angol csapat, a Bournemouth is több, mint százéves múltra tekinthet vissza, igaz ezt a 125 évet alacsonyabb ligákban töltötték a piros-feketék. A közelmúltban még a negyedosztályt is megjárták a Cseresznyék, amikor a jelenlegi sikeredző, Eddie Howe 2012 októberében átvette a csapatot, éppen a harmadosztály 21. helyén szerénykedtek. Ami utána történt, arra bizonyára még a legmerészebb szurkolók sem számítottak…



Tehát amíg ez a szezon számunkra csalódások sorozata és állandó kiutak keresése, addig a Bournemouth szurkolói szemében egyfajta ajándék, egy szezon, amelynek minden perce ünnep. Holnap este, igaz, csak másfél óra erejéig, de fordulhat a kocka, hiszen a Chelsea, még a jelenlegi helyzetben is a mérkőzés toronymagas esélyese…

Sérültekből egyik oldalon sincs hiány, nálunk Terry, Ramires és Falcao sem bevethető, Courotis visszatérésére minimális az esély. A Bournemouth csapatában is rengeteg a sérült, köztük a kölcsönjátékosunk, Christian Atsu.

Ha a közelmúltat nézzük, a legutóbbi öt bajnokijából a Bornemouth egyet sem nyert meg, igaz, csapatunk is mindössze egyszer hagyta el győztesen a pályát. A legutóbbi fordulóban a Bournemouth az Everton, a Chelsea a Tottenham ellen döntetlenezett. A Bournemouth egy esteleges győzelemmel visszatérne a győztes útra, csapatunk pedig egy esetleges győzelemmel újabb kis lépést tenne a felsőház felé.

Tehát egy rendkívül fontos, érdekes bajnokit játszik a csapat, a győzelem, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy kötelező. A mérkőzést magyar idő szerint szombat este, 18:30-tól rendezik, a Digisport 1-en élőben követhetitek az eseményeket. C’Mon Chelsea, blue is the colour!!!