Egy év sem telt el azóta, hogy hármat nyeltünk a Parc du Princes gyepén, a PSG közelmúltbéli formája mégis abba a hitbe ringatott minket, hogy ez a gárda már nem harap akkorát, mint régen. Tévedtünk, a tizenhatoson belül rendre fejpárbajokat nyertek és a gólról is Cavani homloka gondoskodott, habár neki párbajt sem kellett vívnia, annyira üresen hagyta Cahill.

A meccs mindenesetre magabzitos játékkal kezdődött, helyzetek egyik oldalon sem alakultak ki, a Chelsea stabilan tartotta magát és járatta a labdát, a párizsiak tizenhatosánál azonban rendszeresen megtört a támadások ereje. Ez nagyban köszönhető a sérülések miatt védekező középpályás szerepbe kényszerülő(?) David Luiz játékának is, aki ugyanolyan pazarul tette a dolgát ezen poszton, mint kékben az elmúlt években.

Az első helyzetek a hazaiak előtt adódtak bő negyed óra után: Matuidi és Ibra fejeseit kellett a pszichológiai pihenőből visszatérő Courtoisnak védenie. A félidő további része frusztrálóan telt, Cuyat Cakir játékvezető egy számunkra eddig ismeretlen arcát vette elő azok után, hogy a 2012-es BL elődöntőben gondolkodás nélkül sárgázta ki játékosainkat a fináléból. A töröknek tegnap este egyszerűen semmi nem érte el az ingerküszöbét. Mintha PL-meccset néztünk volna, a játékosaink sormintában kerültek aprításra – egy Hazard, egy másik, egy Hazard, egy másik… A belgát a meccs során 9 alkalommal állították meg szabálytalanul.



A határokat feszegető párizsi hozzáállásnak azonban meglett a böjtje: egy félpálya közepéről beívelt szabadrúgásunkat ugyan elsőre sikerült kifejelni, de ez csak előjátéka volt egy olyan kombinációnak, amilyet ki merem jelenteni még soha nem láttunk és valószínűleg nem is fogunk három (eredendően) középhátvédtől. A lecsorgó labdát Terry szedte össze a bal oldalon, majd felnézett és látva, hogy igazából ideje és helye is van, megpróbálkozott azzal, amivel tán még soha: beadott. A kifli nem volt tökéletes, térdmagasságban szállt a tizenegyes-pont környékére, ahol azonban Cahill várta és teljes tudatossággal, brit eleganciával pörgette sarkával tovább a labdát, pontosan az érkező Ivanovic fejére, aki a kapus mozgásával ellentétes irányba bólintott. 0-1!

Még tátott szájjal vonultunk félidőre, amiről egy felrázott és elszánt PSG tért vissza, hogy a saját kapunk elé passzírozzon minket. Jól látszott José szándéka, hogy innentől az előny tudatában átadja a területet és kontrákra rendezkedünk be, de ez sajnos több volt annál. Esélyünk sem volt megindulni, támadást építeni. Addig érett az egyenlítő gól, amíg Cahill vissza nem adta azt, amit pár perccel korábban elvett.

A Luiz – Matuidi páros megverte a jobb szélünket, ami még orvosolható lett volna, ha a balról érkező beadást Gary Cahill nem a védővonalból teljesen kimozdulva, Cavanitól bő másfél méterrel várja. Az uruguayi támadó köszönte, majd senkitől sem zavartatva védhetetlenül fejelt a hosszú oldalra. 1-1.



A PSG lendületbe jött és Courtois bravúrjaira volt szükségünk ahhoz, hogy hátrányba ne kerüljünk. Ibrahimovic ellen ziccerben hárított, a kipattanóból érkező lövés pedig JT-n és Azpin flipperezve került ki a kapu torkából. A támadásokat mi véglegesen feladtuk, hiába érkezett (az idegenül mozgó) Cuadrado és Remy is a hajrában. A mindent eldöntő helyzet is Cavani előtt adódott, aki éles szögből a kapufa külső oldalára spiccelt.

Lefújás után elégedett arcokat és Josét láttunk, ami azt súgja, hogy a munkát ugyan elvégeztük, de a kérdés nyitott marad még pontosan három héten át.

PSG (4-3-3): Sirigu; Van der Wiel, Silva, Marquinhos, Maxwell; David Luiz, Verratti, Matuidi; Lavezzi (Pastore 80), Ibrahimovic, Cavani.
Padon maradt: Douchez, Camara, Bahebeck, Digne, Rabiot, Kimpembe.
Gól: Cavani 53
Sárga lap: Van der Wiel 52, Verratti 78

Chelsea (4-3-3): Courtois; Ivanovic, Cahill, Terry (c), Azpilicueta; Ramires, Matic, Fabregas (Oscar 83); Willian (Cuadrado 78), Diego Costa (Remy 82), Hazard.
Padon maradt: Cech, Filipe Luis, Zouma, Drogba.
Gól: Ivanovic 35
Sárga lap: Ivanovic 65, Fabregas 72