AVB-vel az élen bizakodóan vágunk neki az idei Bajnokok Ligája kiírásának, hátha ez a mi évünk lesz, megtörik az átok, lehullnak a bilincsek és végre kibújhatunk az orosz milliárdos árnyékából. Az első lépést hazai pályán kellett ehhez megtennünk a Bayer Leverkusen ellen, ugyan rendkívül kis lépés a végső céllal párhuzamban, de lényeges.

A kezdőből kimaradt két ikonunk, Terry és Lampard is, akiket szinte biztosan a Unitedra tartogat AVB. További érdekesség még a kezdőnk terén, hogy szépen megfiatalosodott a támadósor, azzal, hogy Sturridge, Torres és Mata alkotta azt. A védelembe visszatért David Luiz, míg a középpályára meglepő módon Mikel és Meireles mellé Malouda került.

A találkozó igencsak pörgősen kezdődött, többek között egy-egy meg nem adott gólt említhetünk, valamint kimaradt helyzeteket. A 2. percben Torreshez érkezik a beívelés, aki ollózva próbálkozik, labdája viszont kicsivel elmegy a vinkli mellett.

Két perccel később újra ő került helyzetbe, Mata beadását ezúttal újra technikásan próbálja értékesíteni, sarokkal perdíti a kapu felé, el is jut a hálóig, viszont útközben átjut Meirelesen is, aki ugyan nem ér hozzá, de játékba avatkozik és közben lesen állt.

A továbbiakban újabb Torres-helyzetek maradnak ki, a spanyol csatár még az eddigi szimpatizánsait is elveszíti ezzel a teljesítménnyel. A mérkőzés pedig kicsivel később leül, elveszítjük a lendületet, a pörgés megszűnik, a fiúk mintha feladnák. A fiúkról az jön le, hogyha nem megy a gólszerzés, akkor majd második félidőben megpróbálják, addig pedig elfocizgatnak csendesen.

Ez egészen a 33. percig így megy, míg Sturridge nem veszi kézbe az irányítást és egymaga próbálja megszerezni a vezetést. Először a 33. percben próbálkozik távoli lövéssel, de Leno véd, majd tíz perccel későbbi lövése kicsivel kerüli el a német kaput.

11 lövésünkből 3 találat volt pontos, a németek 5 lövéséből egy sem, viszont ez a statisztika nem tükrözi a valóságot, nem volt egy remek félidő. Habár annak indult, örültünk a ritmusos játéknak, azonban ez kiveszett a játékunkból. Mata, Malouda, Sturridge és Meireles húzták a csapatot, de ez még nem elég, legalábbis az első félidőre nem.


A második félidőre semmi változást nem tapasztalunk a felállásban, de sajnos a játékban sem, marad a vontatott, helyzet nélküli találkozó. Ezt még tetézi David Luiz afférje is, amikor összekoccan egyik némettel, emiatt pedig elég sokáig a pályán kívül ápolják.

Az 56. percben aztán láthatunk egy helyzetet is, a labdát Malouda lövi be a Leverkusen kapuja elé, ahol Torres várja és fejel, de Adler helyettesítője túlságosan is jól állja a sarat.

A következő percekben a Gyógyszergyáriak veszik kézbe a mérkőzés vezetését, először Ballack ugrik ki a védelemből, azonban Cech menteni tud, egykori játékosunk elhibázza egyetlen helyzetét. Három perc múlva pedig Schürrle veszélyezteti kapunkat, de Cech nem hagyja magát. Sok dolga ugyan nem volt, de ami feladat rá hárult, azt becsülettel elvégezte.



Sajnos az ellenfél hálóőrét sokkal több dicséret illeti, a 64. percben újabb bravúrt mutat be, amikor Mata beadására Sturridge érkezik és helyezi a labdát a jobb sarokba, de a Stuttgarttól kölcsön kapott kapus ezt is kipiszkálja. Ez volt az ifjú angol számára az utolsó lehetőség, nagyot küzdött ma, minden elismerést megérdemel. Vele együtt Meirles is elhagyja a pályát, az első félidőben ő is jól mozgott, helyükre Anelka, illetve Lampard érkezik.

A 66. percben egykori játékosunk, Michael Ballack hagyja a játékteret, melyet ováció követ, úgy a hazaiak, mint a vendégek tapssal köszönik meg a játékát. Talán jobban is tette, hogy lement, mivel így ő már nem hibáztatható a kapott gólért.



Nem mintha valaki is hibáztatható lehetne egy remek egyéni teljesítmény miatt az ellenfél részéről, ami jelen esetben Luizban testesült meg. A brazil középső védő egymaga hozta fel a labdát, kicselezve több németet is, aztán elpasszolja, végül pedig Torres készíti le neki, amit David köszön szépen, a labdát a hosszú sarokba orvosi precizitással lövi be. Kicsit szégyen, de a vezetést egy védő szerzi meg, ezzel 1-0 a hazaiak javára.

A 70. percben Mata is szeretne egy góllal hozzájárulni a mérkőzéshez, megkoronázva az egész meccsen mutatott remek teljesítményét, azonban Leno véd, aztán egy perc múlva újra. Bravúros, amit a 92’-es születésű kapus művel. A 76. percben aztán elhagyja a pályát az eddigi egyetlen gólszerző, Luiz koccanása miatta eléggé bicegett, ezért Andé Alexet küldte a helyére.

Sajnos elkövettem egy hibát, nyugtával dicsértem a napot, Lannoy bíró urat amint dicsérettel illettem, azért, amilyen remek döntéseket hozott az egész mérkőzésen, egy percen belül rácáfolt egy rettentő rossz döntéssel. Nem lehet tudni mit fújt be a 81. percben, kit látott lesen, kit nem, a lényeg, hogy Anelka gólját nem adta meg. Már kezdett meglepni, hogy ellenünk egy bíró helyesen fúj egy egész mérkőzésen át, megnyugodtam, nincs ilyen.

A hosszabbítás utolsó percében megérkezett az a várva várt korona Mata fejére, Torres remekül tör át a német védelmen, majd bepasszolja Matának, aki könnyedén vágja a labdát a hálóba, ezzel beállítva a 2-0-ás végeredményt. Talán kicsit nehéz kimondani, de Torresnek két gólpassza van ezen a mérkőzésen, a rémrossz teljesítménye mellett ez piros pont ám.



Ki merem jelenteni, hogy nem lettünk lenyűgözve, van itt még mit javulni, de vannak igen pozitív jelek játékunk mellett. Ha nincsenek azok a bizonyos lassító tényezők, akkor tudunk mi gyorsabb játékot is produkálni, ezt ma megmutattuk. Már csak azt a fránya gólcsapot kellene megtalálni valahol Torresnél és egy olyan trió alakulhatna Matával és Sturiddge-el karöltve, hogy a fél világ megbámulná és lenne aztán Who the f*** are Barcelona forwards?.


Következő mérkőzésünk vasárnap délután lesz, a már régóta emlegetett vízválasztó derbi a United ellen, ezt mindenestől támogatom, ez a mérkőzés sokat el fog árulni a jelenlegi helyzetről.

De addig is kellemes hetet mindenkinek, jó tanulást, annak, akinek megkezdődött az oskola, de vigyázzatok, hogy ne menjen a csapat rovására, látogassátok a fórumot, a blogot és nézzetek vissza ide is. Minden jót!

B.D.