Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki sima győzelmet és laza, békés szerda esti programot tervezett magának a meccs idejére. Azt se mondhatnánk, hogy a hazaiak nem így gondolták, mert hiába látszott, hogy szívüket – lelküket beleadják, a mi fiaink (és a partjelző) csapnivaló teljesítménye az igazán ludas a tegnap esti döntetlenben.

Nem kezdtünk túl sietősen, igazi helyzetünk nem is volt, de az első pár perc képe alapján akár úgy is érezhettük, hogy nem lesz szükség erősebb fokozatra – a lassú víz partot mos taktika alapján előbb vagy utóbb, de fel tudjuk majd őrölni a Maribor kapkodónak tűnő védelmét.

Ennek ellenkezőjéről először Luka Zahovic próbált meg meggyőzni minket, aki gyönyörű mozdulattal hámozta át magát Fabregason és Maticon egyszerre, majd izgulta el a befejezést nagy szerencsénkre.

Drogba az egész félidőben tompának és nehézkesnek tűnt, főleg mikor Fabregas labdáiért kellett felvennie a versenyt, Schürrlét pedig (aki sajnos mostanában megismert arcát húzta ismét elő) csak a partjelző zászlaja mentette meg attól, hogy lövését(?) a karácsonyi Wattsban lássuk viszont.



Félidőben a Happy One mérsékelten volt boldog, Andrét és Williant le is kapta, hogy Oscar és Diego Costa lendíthessen a tamadójátékunkon.

Ennek ellenére a Maribor szerezte meg a vezetést. Egy röviden felszabadított beadás Ibraimi lábára került, aki kihasználta a védelem tolódásának hibáját és a rendelkezésre álló bőséges időben alaposan kinézte a hosszú sarkot, amelyet nagyon szépen lőtt ki a vetődő Cech mellett.

Mourinho egyből reagált, lekapta Filipe Luist, így a csapat 3-5-2-re állt át Ramires érkezésével. Az átrendeződés nem ment zökkenőmentesen, 2 perccel az utolsó cserelehetőség ellövése után Zahovic hagyta ki a kihagyhatatlant: nem találta el az előtte tátongó üres kaput a bal oldalról érkező lapos beadásból.

Diego Costa kicsit balra húzódva játszott, de kezdett életjeleket adni, a helyzetbe kerüléssel nem volt gondja, első két lehetőségét azonban egyaránt a "Z" sorba küldte, hogy a gyönyörű lövését azután kapufára tolja a szlovén kapus.



Az első kulcsmomentumunk a 73. percben jött. A már folyamatos nyomás alatt játszó maribori gárda szögletre mentett, amit Fabregas Terry fejére varázsolt, hogy az érkező Maticsnak már csak a kapuba kelljen talpalnia a játékszert nagyjából fél méterről. A srácok meg is fogták a labdát és ünneplés helyett a kezdőkörbe siettek – nem volt kérdés mi a célunk.

Innen azonban vesszőfutásba kezdtünk. Hazard egy gyönyörű összjáték után a manchesteri meccsre emlékeztető ziccert hibázott, majd Costa tökéletesen szabályos gólját fújták vissza a sporttársak. Percekkel később a belga 10-esünk azonban megkapta a hőn áhított lehetőséget és jogos büntetőhöz juttatta csapatát, amit utána a mérkőzés légkörének tökéletesen megfelelően, tőle azonban teljesen szokatlanul a vetődő kapus irányába rúgott. A kipattanó, mondanom sem kell, a hazaiakhoz pattant.

A hátralévő percek szlovén időhúzással és kapkodó, veszélytelen támadásainkkal teltek, hogy aztán José fanyalgó tekintetének kíséretében egy ponttal térjenek vissza az öltözőbe a srácok.

A BL-ben 2 győzelem és 2 döntetlen mellett sem ég a ház, 3 pont előnnyel így is a csoport élén vagyunk. A szombati liverpooli túrára viszont ez édeskevés lesz, van mit rendbe tenni a fejekben és a játékban is.

Chelsea (4-2-3-1): Cech; Ivanovic, Zouma, Terry (c) Filipe Luis (Ramires 55); Matic, Fabregas; Schurrle (Oscar félidőben), Willian (Diego Costa félidőben), Hazard; Drogba.
Padon maradt: Courtois, Cahill, Azpilicueta, Salah.
Gólszerző: Matic 73
Sárga lap: Filipe Luis 24.

Maribor (4-4-2): Handanovic; Stojanovic, Rajcevic, Arghus, Viler; Ibraimi (Bohar 88), Mertelj, Filipovic, Sallalich (N'Diaye 90+1); Zahovic (Mendy 73), Tavares (c).
Padon maradt: Cotman, Suler, Trajkovski, Vrsic.
Gólszerző: Ibraimi 50.
Sárga lap: Filipovic 35.