Ilyen nagyszerű kontrasztot, mint ez a mai meccs, nehezen tudnánk magunktól állítani a tavalyi és idei Chelsea közé. Nagyjából egy éve fogadtuk legutóbb a West Bromot és mentettük döntetlenre a meccset egy meglehetősen véleményes last minute büntetővel. Eltelt 12 hónap és a veretlen, top of the league hazai csapat úgy gázolt át soros ellenfelén, hogy a 90 percet focizók is pihenhettek 60-at a hétközi BL-forduló előtt.

Courtois gyakorlatilag dísznek volt a pályán, akár Schürrlét is berakhattuk volna a kapuba, hogy visszaszerezze önbizalmát és gyakorolja a hosszú labdákat, mert Kürtő legnagyobb gondja ma az volt, hogy ugyan kinek rúgja azt a pár kirúgást, amit ellenfeleink ki tudtak kényszeríteni.

Már az első percekben veszélyeztettünk, Terry és Matic is gyakorlatilag milliméterekre volt a góltól. Előbbi ennyi híján rúgta el az amúgy kiválóan védő Foster mellett, utóbbi pedig ugyanannyi híján piszkálta a vonal mögé a kapusról oldalra csorgó játékszert.



10 perc múltán viszont már Foster is verve volt. Hazard terrorizálta André Wisdomot a bal szélen, visszajátszott Oscarhoz, aki (amúgy a Napoli elleni feltámadásunk Ramires gólpasszát imitálva) gyönyörűen kanyarított a tizenhatos közepére, ahol Diego Costa lett a rosszul működő lescsapda nevető áldozata és a mellel felpörgetett labdát elegánsan a hálóba vágta. 1-0!

Percekkel később Oscar már duplázhatta volna az előnyünket. Hazard labdáját ezúttal újabb passz helyett egyből külsővel tekerte a hosszú oldal irányába, de Foster bravúrral hárított. 25 perc után azonban jött az újabb elkerülhetetlen. Az x+1 (*) szögletünk közül a soron következő az angol bajnoksághoz és egy itt játszó csapat magára valamit is adó védelméhez méltatlanul gurulva(!) találta meg az ötös sarkán érkező Hazard-t, akinek még annyi lélekjelenléte is volt, hogy toljon egyet a labdán, mielőtt a védőn és a kapuson is megpattintva a hálóba tüzeli azt. 2-0!

A vendégek soraiból Claudio Yacub elégelte meg leghamarabb az őket sújtó áldatlan állapotokat és 28 perc elteltével egy pároslábas beugrással lepte meg Diego Costát és váltott jegyet a zuhanyzóba. A kísérlet labdát ért és bár nem volt kirívóan otromba, a páros láb és a potenciális sérülésveszély miatt jogos piros röppent az argentin fiúnak Lee Mason zsebéből.



Ekkor hihettük naivan azt, hogy most indul be igazán a láncreakció és futószalagon érkezik hozzánk a gólokkal tűzdelt örömfoci. A félidőig csak egy pontatlan Ivanovic passz az üresen érkező Costának és egy lassúra sikeredett Oscar sarkazás szabotálta csak a további örömöket, a 15 perc pihenő után azonban csak muszájból érkeztek vissza a csapatok.

Hogy ez José vagy a srácok (teljesen érthető) döntése volt, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de az biztos, hogy a második félidő legszebb jelenetét az 50. percre már le is tudtuk. Oscar adta gyönyörűen a hosszú oldalon érkező Matic lábára a lasztit, aki kapásból egy picit magasabban tette azt a jobb fölső mögé, egyenesen a Matthew Harding nézőinek ölébe.

Innentől már csak álmoskás tologatás, stabil labdabirtoklás és ímmel-ámmal kidolgozott helyzetek tarkították a hátra lévő 40 percet. Ez a minimál invazív üzemmód elég is volt az eredmény, egyúttal a veretlenség és az első hely megőrzésére. Kedden folytatjuk is Gelsenkirchenben!

(*) x=14

Chelsea (4-2-3-1): Courtois; Ivanovic, Cahill, Terry (c), Azpilicueta; Matic, Fabregas; Willian, Oscar (Remy 79), Hazard; Diego Costa (Drogba 83).
Padon maradt: Cech, Zouma, Filipe Luis, Ramires, Schurrle.
Gól: Diego Costa 11, Hazard 25.
Sárga lap: Willian 75

West Brom (4-4-1-1): Foster; Wisdom, Dawson, Lescott, Baird (Gamboa 67); Dorrens, Gardner, Yacob, Brunt (c); Sessegnon; Berahino (Anichebe 78).
Padon maradt: Myhill, Morrison, Ideye, McAuley, Samaras.
Piros lap: Yacob 28

Vezette Lee Mason.
Végignézte Thibaut Courtois és 41.600 fizető vendég.