Sokat gondolkodtam az este, hogy fogjak-e neki írni, vagy nem, mi sül ki belőle, aztán végül úgy döntöttem, hogy alszok rá egyet. Ha győzünk, bizonyára nem döntök így, még, ha nem is vagyok teljesen elégedett, de ezt most nagy túlzás lenne kijelenteni. A srácok egy már zsebben lévő győzelmet eresztettek ki a kezükből, erre ugyan rásegített Fortuna, ami csupán azzal is
Valószínűleg a legtöbben kiegyeztünk volna a mérkőzés előtt egy döntetlennel, annak tudatában, hogy a csoport másik esélyesével játszunk idegenben. Gondolva arra, hogy egy döntetlen simán belefér, aztán majd verjük őket a Bridge-en, meg közben a Genket, meg a Leverkusent
Andréra elmondása szerint roppant nehéz döntés várt a mérkőzés előtt, eldönteni, hogy kiket nevezzen, három helyen változtatott is a Hattyúk elleni mérkőzéshez képest. Iva helyett Luiz került Terry mellé a védelem tengelyére, Meireles helyére a pletykáktól cincált Lampard került, míg Anelka helyére Malouda, így Mata húzódott ki
Aki az első félidőt kihagyta, biztosítom, nem kell emiatt a falba verje a fejét, nem maradt le káprázatos gólokról, kreatív támadásokról, röviden összefoglalva, olyan üsd, vágd, esetleg egy kicsit focizzál is közben - foci volt. Még jó, hogy a spanyol csapatok nem játszanak durván, mert akkor a Valencia valamilyen importált csapat, a labdarúgás helyett gyakran favorizálták a Wrestlinget, ugyan gyakori ez a mai futballban, viszont jobb esetben szankcionálni szokták.
Az első ilyen esetnek Torres volt az elszenvedője, Rami úgy belement, mint kamionos a birkanyájba, a labdához köze sem volt, annyira vállról sem beszélhetünk, de hiába beszélnénk bármiről is, mivel drága olasz barátunk, a csigazabáló Rizzoli kezdte azt belénk csepegtetni, hogy nem szabad elfelejteni, hogy ez a BL, és itt a Chelsea-nek nem fújnak.
Később Ramires is ígéretes helyzetbe került, viszont jöttek a spanyol csonttörők és rendbe hozták a dolgokat, a brazil középpályás már egyedül fordulhatott a kapura, viszont Ruiz látva a szombati mérkőzést, nem szeretett volna újabb gólt látni a mi kis "etiópunktól", ezért lerántotta. Ez a szabályok szerint, egy kicsit sem részrehajló bíróval egyértelműen piros lett volna Ruiznak, viszont ő csak egy jelképes sárgát kapott. Mielőtt még azt mondanátok, hogy még egyet kellett volna aludjak, aztán írni, viselem szavaim következményét és kitartok mellettük, mivel ez a döntés nem csak egyszerűen vitatható, hanem helytelen. De utólag mindezekért kár.
A későbbi Valencia támadások közé be-befért egy két emlékeztető is, hogy ne felejtsük el a hazai pálya előnyét, Ramires ezt elfelejtette, így az első figyelmeztetést követően keményebb szankcióra volt szükség, miután még az is kétséges volt, hogy a brazil rakéta vissza tud jönni a pályára. Ezt követően lassan vége is volt egy unalmas félidőnek, melyben mindkét oldalon voltak helyzetek, egyik oldalon a bíró, másikon pedig Cech jeleskedett.
A második félidő első öt perce többet ért, mint a teljes első játékrész, az iram megkettőződött, sorra jöttek a támadások. Eleinte csak a szemünk dörzsöltük, nem hittük el, hogy Bosingwának születik végre egy jó beadása, aztán ezt Torres remekül fejeli a kapura, végül pedig a brazil kapus, Diego Alves védi, sok ez egy kicsit az én öreg szívemnek. :) Ezután sorra jöttek a klasszis védések, Alvest Ramires, valamint saját játékostársa is próbára tette, de mind hiába.
Egészen az 56. percig, amikor Malouda jobb oldalról, gyengébbik lábával találta meg a több üresen álló közül Lampardot, aki nem cicázott, egyenesen a hálóba lőtte üzenve ezzel legfőképp a firkászoknak.
A mérkőzés után el is mondta érzéseit Super Frankie, melyben szó sem esett arról, hogy orrolna Andréra, mert nem kap annyi lehetőséget, mint az elmúlt jónéhány évben. A gólnak nagyon örült, boldog, hogy játszhatott, örült a gól pillanatának, egy igazán profi nyilatkozatot adott. Talán Tévez járhatna hozzá órákat venni. :)
Ezután jött az, amire rendkívül mérges vagyok, vezetéssel a zsebünkben szépen visszaülünk, lesátorozunk a kapunk elé, aztán ott majd elleszünk a mérkőzés végéig, húzzuk az időt, aztán egyszer csak vége lesz. Bennem egész végig ideg volt, érzetem, hogy ez nem lesz jó, többször is írtam a Chaten, hogy el fogjuk töketlenkedni.
Az utaló jelek sorra jöttek, szerencsénkre egy remek portás őrzi hálónkat, Petr Cech kiváló teljesítményt nyújtott, viszont fiaink eléggé nehéz felfogásúak, és ahelyett, hogy egy kicsit kitörtek volna, hagyták, hogy letámadják őket. Mielőtt pedig leharapnátok a fejemet, hogy ezt nem lehet nem hagyni, igenis lehet. Mielőtt még a vezetést is megszereztük volna, megfigyelhettük mennyire fel volt tolva a védelmünk, ugyan a támadóink is hátrébb húzódtak, a teljes mezőny pedig szinte 30 méteres sávba befért. Ez nagyon megnehezítette a középpálya játékát, viszont ugyanezt lehetett volna később is alkalmazni.
De nem, védőink rátették a lábuk a tizenhatos vonalára és ott szépen lecsücsültek, várták a támadásokat. Ugyan a helyzeteket valahogy mindig megúsztuk, vagy egy védő piszkálta ki, vagy Cech tudott védeni, esetleg a Valencia támadói rontották el. Egészen addig, míg megérkezett a Repoman, a végrehajtó, Salomon Mitkereselitt Kalou.
Már eddig is roppant kevés szurkoló tartotta labdarúgószámba, de a tegnap esti show után ez a kevés is drasztikusan lecsökkent. Ugyan André megmagyarázta, hogy miért küldte pályára Lamps helyett, elmondva, hogy Kalou támadásokat kezdeményezhetett a jobb oldalon, igaz Anelkát is ő juttatta ajtó-ablak helyzetbe, viszont utólag rossz döntés volt, mint ahogyan Torres lehozatala is vitatható.
Viszont azzal valószínűleg nem számolt André, hogy Kalou túl kiéhezve érkezik a pályára, mindenképp csinálni akar valamit. Továbbá a leglényegesebbet is elfelejtette megmondani, hogy szünetben pályacsere történt és ezért már nem abba a kapuba támadunk és a másiknál kell büntetőt kiharcolni. Ez végzetes hiba volt, Kalout nem is hibáztathatjuk, ekkora malőrt nem ejthet egy edző, valószínűleg ezért is nem volt mérges rá AVB.
Ha még nem említettem volna, a 86. percben Kalou kezezése miatt büntetőt ítélt a csizmalakó Rizzoli, melyet Soldado értékesített, akinek a lefújás előtt még a vezetés lehetősége is meg volt adva, szerencsénkre a labdát nem tudta lekezelni. Ezután már hajthattunk, de már késő volt, a domb alján nem lehet abrakolni, bemutattuk a tipikus vesztes mentalitást.
Fortuna vitrea est: tum cum splendet frangitur - A szerencse üvegbôl van: mikor legszebben ragyog, akkor törik el. Sajnos a tegnap este megvakította a fiúkat, azt hitték mellettük van, pedig valójában szinte egy percig sem volt. Viszont hiába is próbáljuk a bíróra fogni, ugyan van benne neki is része, de mi sem kovácsoltuk a szerencsénk. Fel sem tudom minden ziccerünk idézni, és nem, ezeket nem Alves védte, hanem mi puskáztuk el. Szerintem az öt méteres ziccer még a büntetőn is túltesz, melyről szintén úgy tartják, hogy nem lehet védeni, csak elhibázni. Sorolhatnánk, most, hogy elhibázta Torres, Anelka és a többi, de hiába.
Helyzetkihasználásunkra én már nem találok jelzőt, ahelyett, hogy keresgélnék és feltalálnám a giccset írásban, egyszerűen rossznak ítélem. Andrénak rengeteg munkája lesz még ezzel a jövőben, muszáj lesz erre fókuszáljon, ha szeretné, ha egy nagy csapat ellen, amikor csupán néhány helyzet adódik majd, több mint felét értékesítsük és esélyünk legyen a győzelemre.
Következő mérkőzésünk vasárnap délután a Bolton ellen játsszuk, addig is kívánok mindenkinek kellemes hetet. A mihamarabbi viszontolvasásra!