Diego Costa kezdése ismét kérdéses volt az előzmények ismeretében, de ezek a combhajlító-rémhírek úgy tűnik egyre jobb hatással vannak rá.

Egy oldalpasszán múlt, hogy megint első perces góllal indítsuk a meccset, de csatárunk a lövést választotta a passz helyett, pedig jobbján teljesen üresen érkezett az amúgy gyér első félidőt (egyben meccset) záró André Schürrle.

Ezt követően némi meglepetésre a vendégek felé billent a pálya: kapufát és idegeket borotváló Routhledge-lövést egy Matic labdavesztés követett a középpályán, amelyből a lendületes letámadást követően egy szélről belőtt labdát (jó kérdés, hogy az oldalpassz előtt Gomis lesállása mennyire volt vétlen) John Terry szabadított felbe a saját kapujába. Sajnos a közbelépésére nem lett volna szükség, Azpi jobb belsőjére tökéletesen érkezett volna a labda, szinte biztos, hogy kivágta volna.



A csapatnak ez a 11. perces hátrány nem volt elég, a következő negyed óra még a Hattyúké volt. Kevésbé ért volna meglepetésként minket, ha duplájára növelik előnyüket, mint az, ha mi egyenlítünk ki. Matic egymagában kevésnek bizonyult és Schürrle pontatlanságával párosítva ez elég volt ahhoz, hogy 3-4 alkalommal is villámcsapásként szelje át középpályánkat a Swansea csapata.

A változást Hazard feljavulása ihlette, aki egymaga cipelte rá a labdát az ellen védőire, szabadrúgásokat és szögleteket kiharcolva. Hozzá nőtt fel percek alatt a csapat, hogy a lefújás előtti percben a lassan klasszikusnak számító Fabregas passz - Costa gól receptet követve döntetlennel menjünk pihenőre.



A szünet és egy André – Ramires csere után egészen más Chelsea futott ki. A következő perceket a támadó harmadban töltöttük és a nyomás az 55. percre góllá érett. Egy Fabregas – Hazard tiki-takát követően a spanyol passzolt a tökéletesen helyezkedő honfitárshoz, aki ballal belsőzte be második gólját.

Tíz perccel később, egy Gomis ziccert átvészelve Ramires került lövőhelyzetbe, majd az eltört, de mégis kapu felé vánszorgó lövésére Costa robbant rá és köszönte szépen, vihette is haza a meccslabdát. 65’ – 3-1.



A 4 meccsen 7 gólos csatárt rövidesen a debütáns váltotta és le is tette névjegyét a Matthew Harding közönsége előtt: egy nagyszerű Hazard szólót követően a felforgatott védelmen át Oscar keresztpassza találta meg Loic Remy-t, aki a kapus mozgásával ellentétes irányban lőtte ki jobbal a bal alsót.

Záróakkordként még Wilfried Bony indítása találta meg a bealvó védelem közepéből(!) kiugró Jonjo Shelveyt, aki nem hibázott és Courtois mellett értékesítette a ziccert. A belga kapus amúgy ma is magabiztos volt, mindkét bekapott góljánál védelmünk hagyta őt cserben.

Jegyzőkönyv:
Chelsea (4-2-3-1): Courtois; Ivanovic, Cahill, Terry, Azpilicueta; Matic, Fabregas (Salah 81); Schurrle (Ramires h/t), Oscar, Hazard; Diego Costa (Remy 71).
Padon maradt: Cech, Filipe Luis, Zouma, Willian.
Gólszerzők: Costa 44, 55 and 66, Remy 80

Swansea (4-2-3-1): Fabianski; Rangel, Amat (Fernandez félidőben), Williams, Taylor; Shelvey, Ki; Dyer, Sigurdsson, Routledge (Montero 66); Gomis (Bony 75).
Padon maradt: Tremmel, Emnes, Tiendalli, Carroll.
Gólszerzők: Terry (öngól) 10, Shelvey 85
Sárga lapos: Amat 25, Shelvey 31, Taylor 51

Négy mérkőzés után tehát egyetlen 4/4-es csapatként vezetjük a tabellát. Tudjuk jól, hogy ilyen korán messzemenő következtetéseket nagyon nagy botorság levonnni, de valljuk be, nagyon kellemes látvány ez a táblázat: