Nem túl kellemes előjelekkel várhattuk a szombat délutánt, ugyanis arra a helyre látogatunk, ahol Mourinhonak még soha nem sikerült nyernie a velünk töltött évek során, ráadásul a friss sebek is emlékezetesek: tavaly itt nézhettük végig, ahogy a bajnoki hajrához közelítve teátrálisan saját kardjába dől csapatunk. Hiányzott ráadásul az eltiltott Diego Costa és a (Terry által lerúgott) Fabregas, magyarán a kis csapatok elleni nemeziseink. Az előző szezonban vesztes 11 ennek megfelelően csak két ponton, kapus és csatárposzton változott meg Cech és Nando kárára, illetve Courtois és Drogba szerencséjére.

Didier kezdetése némi meglepettséget váltott ki a szurkolók többségéből, de José a meccs után ezt a csatár fizikai adottságaival magyarázta. Küzdőszellem, fizikum és munkabírás – ezek szóltak a betömörülő és védekezőbb felfogású csapat és Drogba párosa mellett. Ezek után pedig nem lenne meglepő, ha Remy kapná a szerdai Everton elleni találkozót, akik többet próbálkoznak majd gólszerzéssel és ehhez alkalmazkodva a védelmet is magasabbra tolják.



Maga a meccs a vártnál jobban kezdődött: a kommentátoroknak még ideje se volt bemelegíteni a nézőket, hogy mennyire kemény dió is nekünk a mai meccs a tabellán elfoglalt helyek ellenére, Hazard már egy gyönyörű mozdulattal be is talált. Oscar elhúzott a jobb oldalon, visszajátszott az egy ütemmel később érkező és mára nagyszerűen felpörgő, már már brazil futballistára emlékeztető Willianhez, aki egy némileg meglepő lapos passzt játszott a kapuval szemben érkező Hazardhoz, aki védővel a nyakában egy érintésből a hosszú sarokba pofozta a lasztit.
8. perc, 0-1!

A vezetés tudatában sem álltnuk vissza: Oscar éles szögből, Cahill pedig az ezért járó szöglet utáni fejeséből tesztelte Guzmant. A kapus mindkétszer helyén volt, harmadjára pedig védői is kisegítették: Ramires ziccerben egy árnyalatnyival hosszabban vette át Hazard labdáját, mint illett volna, így a következő gólunk a lábujjai hegyében maradt, Clark tisztázott előle. Félidőben egy izgága, de féken tartott Villa és egy álmoskás, de határozott Chelsea vonult le.

A második játékrészt azonban a hazaiak kezdték ellenmondást nem tűrően. Uralták a labdát, Cleverley megpattanó lövését pedig Courtois csak nézte és szögletre imádkozta. A kiharcolt sarokrúgást elsőre Drogba fejelte ki, de a hazaiak újra begyötörték, a mindenki felett átszálló labdát pedig a hosszú oldalon magányosan érkező Okore bólintotta a kapunkba, megtörve ezzel a hazaiak 659 perces gólcsendjét. 48. perc, 1-1!



Ezt követően sebességet váltottunk. Willian nagyon élt, kétszer is kilőtte a hálótartó vasat, de Azpi harcossága lett az, ami gólt ért. A spanyol bekk az ötös sarkáig verekedte be magát és az oda-vissza pattogó labdát inkább (valószínűleg minden mindegy alapon) a hosszú oldalra löbbölte. Ott viszont üresen várt Ivanovic és a gyengébbik lábával, félfordulatból olyan gólt akasztott a hosszú felsőbe, amilyet a legjobb csatárok se sokszor tesznek meg karrierjük során. Jött a megérdemelt térden csúszó gólöröm a felrobbanó vendégszektor elé. 66. perc, 1-2!

A maradék percek brusztolva és akadozva pörögtek le. Cuadrado bemutatkozott, Azpi és Mikel pedig ápolást kért, de komolyabb sérülésről azóta sem hallottunk, valószínűleg ott lehetnek hét közben az Everton ellen.

A velünk párhuzamosan játszó Hull City pedig hatalmas szívességet tett nekünk az Etihad stadionban. Benny Hill Show-hangulatú góljuk elég volt a ponszerzéshez, így hét pontosra duzzadt az előnyünk 14 körrel a vége előtt. Ez egyrészt megnyugtató, másrészt csalóka. José?



„Ebben az országban bármelyik csapat megverheti a másikat. Nem lep meg [az előny], de nem is igazán foglalkoztat. Amikor a tabella élén vagy, nincs szükséged rá, hogy mások hullajtsák a pontokat. Csak magunkra kell koncentrálnunk.

Egy másik bajnokságban azt mondanám, hogy ez az előny fantasztikus, de ebben az országban azt mondom, hogy ez semmi. Minden mérkőzés nehéz, bármi megtörténhet. Hét pont az egészen pontosan hét pontot jelent. 14 meccset kell játszanunk, azaz 42 pontért küzdhetünk még.

Meg kell próbálnunk megnyerni a következő meccset és ha ez sikerül, akkor akkor hét pont előnyünk lesz 13 meccsel a vége előtt. Haladjunk lépésről lépésre.”

Mourinho tárgyilagossága remélhetőleg az öltözői hangulatot is kordában tartja. Előttünk a cél, a bajnokság a kezünkben van, ezt kár lenne tagadni, de 14 fordulón át markolni és megragadni nem egyszerű feladat. Csak így tovább.

Az összefoglalót Gary Lineker, Danny Murphy és Jermaine Jenas társaságában megtaláljátok az oldalsávban, találkozunk szerdán!

Chelsea (4-2-3-1): Courtois; Ivanovic, Cahill, Terry (c), Azpilicueta; Ramires (Mikel 73), Matic; Willian (Cuadrado 79), Oscar, Hazard; Drogba (Remy 64).
Padon maradt: Cech, Zouma, Ake, Loftus-Cheek,
Gólszerzők: Hazard 8, Ivanovic 66.
Sárga lap: Ramires 35, Ivanovc 90+4.

Villa (4-5-1): Guzan: Hutton, Okore, Clark, Cissokho; Gil, Cleverley (Sinclair 74), Westwood, Delph, Weimann (Cole 79); Agbonlahor (Benteken 68).
Padon maradt: Given, Vlaar, Bacuna, Sanchez.
Gólszerző Okore 48.
Sárga lap: Cleverley 5, Westwood 44.

Játékvezető: Neil Swarbrick
Nézőszám: 35,969.