Dennis Wise, a "rossz fiú", a csapatkapitány. A jelenlegi keretből ő a leghűségesebb Chelsea-játékos, már nyolc éve a londoni klub középpályása. A Wimbledonban (1984-től szerepelt a 'Crazy Gang'-ben) lett ismert futballista, velük 1988-ban FA Kupát nyert, és ugyanabban az évben a Wimbledon legjobb játékosának választották! 1990-ben került a Kékekhez, akkori klubrekordnak számító 1,6 millió fontért. A Chelsea-vel 1994-ben az FA Kupa döntőjében vereséget szenved a Cantona vezette Manchestertől, de 1997-ben ő volt az, aki elsőként emelhette magasba a kupát!
    1991.május 1-én, Izmírben a törökök ellen lépett először pályára címeres mezben, és győztes góllal debütált! 1996-ban (David Platt cseréjeként) ellenünk is játszott a Wembleyben, mikor a Csank vezette magyarok 3-0-ás vereséget szenvedtek. 1998-ban KEK-, Liga Kupa- és Európai Szuperkupa-győztes, 2000-ben FA Kupa-győztes.
    Dennis elég forrófejű figura, sok kiállítás fuződik a nevéhez. De ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az oly hírhedt Wimbledon játékosa volt, többek között Vinnie Jones csapattársa! Viszont ha Dennis a játékra koncentrál, még sok kellemes siker elé nézhet a Chelsea-szurkolótábor...
 
 

szezon	csapat	meccs	gól
1984/85	Wimbledon	1	0
1985/86	Wimbledon	4	0
1986/87	Wimbledon	28	4
1987/88	Wimbledon	30	10
1988/89	Wimbledon	37	5
1989/90	Wimbledon	35	8
1990/91	Chelsea	33	10
1991/92	Chelsea	38	10
1992/93	Chelsea	27	3
1993/94	Chelsea	35	4
1994/95	Chelsea	19	6
1995/96	Chelsea	35	7
1996/97	Chelsea	31	3
1997/98	Chelsea	26	3
1998/99	Chelsea	22	0
1999/00	Chelsea	30	4
2000/01	Chelsea	36	3

      
   

1997-es interjú Wise-zal (a hivatalos honlapról)

-Kapitányként sok beleszólásod van a taktikába vagy a taktikai megbeszélésekbe?
-Nem, nem igazán. Úgy gondolom, elég jó játékosaink vannak ahhoz, hogy eldöntsék, mit kellene tenniük, és a vezetőség minden másban dönt helyettük. Én valójában csak a meccs előtti pénzfeldobásról döntök. Persze, nagyszerű érzés csapatkapitánynak lenni; azt hiszem, ezt annak köszönhetem, hogy olyan régóta vagyok a klubnál.
-Hogy közli Veled Ruud Gullit az elképzeléseit? Bemutatja a pályán, vagy csak megbeszélitek?
-Nem, általában leül mondjuk 6-7 játékossal, és megbeszélik a taktikát, de valamikor az egész csapattal beszélget. De gyakran megkérdezi, hogy "Kapitány, te mit gondolsz?".
-A legtöbb Chelsea-szurkoló szerint Glenn Hoddle valamilyen személyes probléma miatt nem hívott be a válogatottba.
-Erről a dologról nem szeretnék beszélni. Erről szeretném magamban tartani a gondolataimat és a véleményemet.
-Zavart, hogy a korábbi válogatottságaid nem voltak összhangban a Chelsea-beli jó formáddal?
-Nem igazán...hát nem is tudom... Nehéz nemzetközi meccseket játszani, mivel gyakran nagyon nehéz kommunikálni. Gyakran csak csereként jövök be, és ha nem kezdő sokszor az ember, akkor idő kell, hogy beleilleszkedjen a rendszerbe. Ez teljesen más, mint egy Premier Ligás mérkőzés. Ehhez idő kell, hogy megszokd.
-És gyakran szélsőként játszatnak.
-Igen, mindig kitesznek a szélre. Tudod, én sohasem voltam szélső. Fiatalként szélsőként kezdtem, de mindigis középpályást játszottam. Szeretek a dolgok központjában lenni, akkor jobban megy a játék.
-Gondolod, hogy a jó beíveléseid miatt használnak szélsőjátékosként?
-Igen; technikailag nem vagyok rossz, de nem vagyok elég gyors ahhoz a poszthoz.
-Idegesített, hogy bizonyos újságírók mintha bosszút forraltak volna ellened, még a kupadöntő után is a távozásodat rebesgették?
-Igen, amiatt akarnak bepiszkítani, ahonnan jöttem. Ezt a képet még Wimbledonban alakították ki rólam. Akármi történik, mondjuk megbeszélésem van a menedzserrel, vagy valami hasonló, már írják is hogy "távozik", "problémás". Hogy őszinte legyek, egy nagy rakás szar, amit írnak, ugyanis nem megyek sehová. De az újságírók a semmiből is sztorit akarnak csinálni.
-És mit szólsz Alex Ferguson véleményéhez? (Többek között azt állította, hogy Dennis még egy üres szobában is elkezdene harcolni.)
-Hogy őszinte legyek, nem érdekel, mit mondott Alex Ferguson. Nem csinálok belőle nagy problémát.
-Csak provokálni akar?
-Igen!
-Sok szurkolót zavar, hogy olyan gyakran kiállítanak, és a csapat nem szerepel olyan jól nélküled. Próbálkoztál már, hogy elkerüld a sárga lapokat, vagy tudsz ellenük tenni valamit?
-Nem, habár most már nem kapok annyi lapot azért, mert kinyitom a számat. Inkább csak becsúszások miatt. De volt, hogy csak az ellenfél közönsége miatt kaptam sárgát. Elég rossz a megítélésem a bírók körében, gyakran csak fegyelmezni akarnak, gondolják, példát mutatnak nekem. De én próbálkozok, és ez is valami (nevet).
-Kevés játékos csúszik be páros lábbal. Nem félsz, hogy a szigorított szabályok miatt kiállítanak miatta, még akkor is, ha megszerzed a labdát?
-Nem, én a labdáért csúszok be. Nem akarok senkinek sérülést okozni; én ilyen módon csúszok be már gyerekkorom óta.
-A csapat formája romlik, ha Te nem játszol; ilyenkor hogyan hatsz a pályánlevőkre?
-Igazából nem sok dolgot tehetsz. De nem biztos, hogy azért van hullámvölgyben van a csapat, mert én nem játszok. Néha amiatt tartanak jobb játékosnak, mert nem játszok. Azt hiszik, hiányzom, de ez nem jelent semmit. Sok minőségi járékosunk van, és ki tudunk lábalni a rossz sorozatokból, akár velem, vagy nélkülem.
-Figyelsz a közönség énekeire?
-Igen, néha hallom, de valamikor csak a morajlást. Játék közben nem igazán tudsz figyelni, de ha kimegy a labda, akkor lehet érteni.
-Érdekelnek az ellenfél szurkolók bekiabálásai?
-Csak nevetni tudok rajtuk, szerintem jó mulatság. Nem tudnak felhúzni ilyenekkel. Én már túl öreg vagyok; eleget játszottam ahhoz, hogy ilyenek miatt bosszankodjak.
-Vannak olyan csapatok, amelyek ellen jobban készülsz?
-Az összes csapat ellen ugyanúgy készülök. Nem nyugtalankodok ilyenek miatt.
-Tehát nem karikáztad be a Tottenham elleni meccs napját?
-Á, nem! Valóban mindenki ellen ugyanúgy szeretek játszani.
-Mi volt a legjobb bolondság, amivel megtréfáltad egy csapattársadat?
-Egy nap Vinnie (Jones) és én elcsentük valakinek a hotelszoba-kulcsát. Azt hiszem, Kevin Wilson volt az. Elkezdtük kirámolni az összes cuccát a folyosóra, és úgy azt berendezni, mintha a hálószobája lenne. Így amikor kilép a liftből, egyenesen a hálószobájába sétált volna. Szóval kivittük a szekrényt, a ruháit, a golfütőket, a falról a képeket, meg mindent. Éppen az utolsó darabot, az ágyat cipeltük ki, amikor kinyílt a lift ajtaja, és a hotel vezetője lépett ki rajta. Mi pedig ott álltunk, az ágyat tartva, és úgy nézett ránk, mintha bolondok lennénk. Szóval ez a tréfa eléggé balul sült el. Majd vissza kellett pakolnunk az összes cuccot. Pedig nagyon tréfás lett volna.
-Még mindig tartod a kapcsolatot régi játékostársakkal?
-Vinnie-vel gyakran beszélek, néha Kerry-vel (Dixon) és Alan Cork-kal is. Azokkal, akikkel jól kijöttem annak idjén.
-Igaz, hogy Ed de Goey-t német pornósztárnak hívjátok?
-(nevet) Igen, mindig azt mondjuk, hogy ő egy pornósztár. Ed de Goey nem szereti a vicceket; nagyon érzékeny személyiség. Például amikor az Umbro Tornán játszottunk, az Ajax-szurkolók répákat dobáltak be neki. Azért, mert kiálló fogai vannak (mutatja). Nem tűnt túl boldognak, és tényleg zavarba jött, teljesen rosszkedvű lett. Ezek után répát tettünk oda, ahová le akart ülni. Ezt gyűlöli!
-Mit gondolsz, ki a legjobb Chelsea-játékos, akivel együtt játszottál, a jelenlegi keretet leszámítva?
-A legjobb játékos? Nem is tudom... Ez elég nehéz. Rengeteg jó játékos volt itt, nehéz kiemelni egy embert. Talán Kerry; ő jó barátom - talán csak emiatt.
-Ki volt a legkeményebb ellenfél, aki ellen valaha játszottál?
-A legkellemetlenebb Jimmy Case volt. Ő majdnem leszakította a fejemet egy szerelés alkalmával. Azt hiszem, olyan 18/19 éves lehettem. Egyszer sikerült leszerelnem. Akkor nem mondott semmit. De amikor következő alkalommal is ütköztem vele, amikor a földre kerültem, rámlépett, és megpróbált az arcomra taposni. De az utolsó pillanatban félrehúzódtam, és a stoplik csak a vállamat karcolták meg. Neki egy arcizma sem rándult. A kis buzi! (nevet) Azt hiszem, ő volt a legdurvább.
-Mi volt pályafutásod mélypontja a Chelsea-nél?
-Talán a combsérülésem idején 7 hónapot kihagytam. Akkoriban volt a taxis incidensem is. A pályán történteket tekintve, amikor hátulról a harmadikok voltunk, és a Southamptonnal játszottunk idegenben. (Akkor még Glenn Hoddle volt a menedzser.)
-Miután visszavonultál, mivel szeretnél foglalkozni?
-Edzősködni szeretnék valahol.
-A Chelsea-nél?
-Igen, nyilvánvalóan, de sohasem tudhatod, mi fog történni. Azért még néhány évem hátravan. A jó öreg lábak még bírják az iramot. De valóban, szeretnék edző lenni, vagy valami hasonló.
-A következő Ruud Gullit?
(nevet)
-Gyakran úgy tűnik, mintha Te lennél Jody Morris "atyja" a pályán. Gondolod, hogy ő egy született tehetség?
-Igen, még sokra viheti. De most még csak egy kis pöcs. Mindannyian szeretjük, és tisztában vagyunk a képességeivel. De egy kis dög, akinek le kell csillapodnia. Néha meg tudnám fojtani.
-Nagyon pimasz?
-Igen, nagyon. Néha túlságosan is beképzelt. És szüksége van egy kézre a torka körül.
-A tiédre?
-Igen! Ő egy tehetséges fickó, de néha szüksége van egy kis rendreutasításra.