Pedig ez a meccs is rosszul indult: Marcus Stewart révén a vendégek szerezték meg a vezetést. Sajnos hozzá kell tennünk, hogy megérdemelten. A Chelsea idén nehezen lendül formába, és az elsõ félidõkben gyakran hátrányba is kerül. Szerencsére még a hármas sípszó elõtt sikerült egyenlíteni Poyet góljával. Az ipswichiek nagyon jó taktikával álltak fel, gyors, rövid-passzos játékukkal el-eldugták a labdát a Kékek elõl.
A második félidõben már beindult a henger: Hasselbaink átadását Wisey lõtte a hálóba, majd ismét Poyet volt eredményes! Máris 3-1, nekünk!
Innen már nem volt megállás, egykapuzott a csapat. Dalla Bonát rántották le a büntetõterületen belül, így Hasselbaink tizenegyesbõl gyarapíthatta góljainak számát. Igaz, az eset nem volt egyértelmû, az Ipswich játékosai hevesen tiltakoztak, de ennek egyedüli eredménye John McGrean kiállítása lett.
A 4-1-es, megnyugtató elõny ellenére is további helyzeteket dolgozott ki a Chelsea. Zola többször is próbálkozott, hogy betaláljon 200.Chelsea-mérkõzésén. Terry fejesekkel, Wise pedig Gronkjaer remek átadásából veszélyeztetett. Az ötödik találat Hasselbaink nevéhez fûzõdhetett volna, ha közvetlen közelrõl nem "sikerül" fölé vágni a labdát...
10 hazai meccsbõl ez volt a 9.gyõzelem, most már "csak" a pocsék idegenbeli szérián kellene változtatni.
