Nagyon kellett ez a győzelem, a sorozatos kínos idegenbeli vereségek után, és a csapat rá is szolgált a három pontra. Még akkor is, ha a harcos Man City becsületesen küzdött az egész meccs folyamán. A manchesterieknek sorozatban ez volt a hatodik vereségük.
A meccs legelején mindkét csapat támadó arcát mutatta, de hamar kialakult a hazaiak mezőnyfőlénye, mely a 25.percben Zola révén érett góllá. Azonban a szurkolók teljes lelki nyugalmához még egy találat hiányzott, lehetőleg még a félidő előtt. Ez is bekövetkezett: Melchiot hajszálpontos beadását honfitársa, Hasselbaink kotorta a hálóba!
A második félidőben a Chelsea több teret engedett ellenfelének, a magabiztos előny tudatában. A vendégeknél különösen Wright-Phillips volt elemében. Mindezek ellenére számos helyzetet dolgozott ki a Chelsea: Dalla Bona szép szóló után lőtt alig mellé, Poyet kapufát fejelt, míg John Terry lesgólt szerzett.
A meccs legvégén azonban teljesen megfordult a játék menete. Hurlock lövését De Goey éppen Dickov lába elé ütötte, aki köszönte szépen, és ballal, mielőtt a védők eszméltek volna, szépített. A hajrában szerzett góltól megtáltosodott a City, és nem sokon múlt az egyenlítés. Ez a "nem sok" éppenségel Ed De Goey-nak felelt meg - az ő védéseire volt szükség, hogy elkerüljük a döntetlent.
A találkozót így összegezte Claudio Ranieri:
"Így igaz, szükségünk volt a három pontra; az első félidőben nagyon jól játszottunk, bejöttek a próbálkozásaink, de a második félidő egy másik történet. ... Nekik (City) nem volt vesztenivalójuk, és valóban szenvedtünk a végén. És ez annak köszönhető, hogy a második játékrészben ők játszottak jobban."
