Angol labdarúgó, 1953-1958 között a Chelsea támadó középpályása, egyike kora legsikeresebb amatőr labdarúgójának.
16 évesen kezdett amatőr szinten a labdarúgással foglalkozni a szintén amatőr Walthamstow Avenue csapatában, ahol már apja játszott és támadó középpályásként 522 meccsen 423 gólt lőtt. 1953-ban főszereplője volt a Walthamstow Fa kupabeli döntőig tartó menetelésének: a Stockport County, Watford legyőző amatőr csapatot csak a Manchester United volt képes megállítani a hazai 1-1-es döntetlent követő újrajátszáson elért 5-2-vel az Old Traffordon. Másnap Lewis a Chelsea akkori edzőjétől Ted Drake-től kapott egy telefonhívást, aki szerződést kínált a fiatal tehetséges játékosnak.
Akkor az amatőr és a profi labdarúgás közti különbség minimális volt, így lehetett, hogy Chelse-beli karrierje mellett Lewis – Derek Saunders-hez hasonlóan – amatőrként továbbra is a Walthamstow csapatában is játszott. Roy Bentley párjaként Lewis, az akkori Chelsea középpályájának meghatározó játékosa volt, akár belső középpályást vagy balszélen külső középpályást játszatott vele Drake.
1952 októberében debütált a Chelsea-ben a Charlton Athletic elleni 2-2-re végződő találkozón, ahol betalált az ellenfél kapujába. Aktív részese volt a bajnoki 1954/55-ös szezonnak, ahol a győzelem szempontjából döntő gólokat szerzett a Bolton Wanderers, Sheffield United és a Tottenham Hotspurs ellen.
1953-58 között a Chelsea-ben 95 találkozón 40-szer volt eredményes.
Tagja volt 1958-ban a Vásárvárosok Kupáján résztvevő „londoni válogatott”-nak a London XI-nek.
Lewis 49 alkalommal volt tagja az angol amatőr válogatottnak és játszott Nagy-Brittania színeiben az 1952-es, 1956-os és 1960-as olimpián.
Jelenleg Essex-ben él.
