A Premier League 8. játéknapján csapatunk a regnáló bajnokot, azaz a Leicester City-t fogadta szombat kora délután. Amíg a hazaiak az előző fordulóban a Hull City-t győzték le, addig a rókák csak döntetlent játszottak a Southhampton-nal. Antonio Conte-nak kényszerűségből kellett változtatnia. A héten elhunyt Willian édesanyja, brazil középpályásunk pedig hazautazott a temetésre, így helyét Pedro vette át. A Hull ellen tesztelt 3 védős taktika megmaradt (3-4-3), Alonso és Moses pedig szinte box to box szerepben tűnt fel. A vendégek 4-4-2-es hadrendben álltak pályára.

Az első nagyobb helyzetre nem kellett sokáig várni, a 6. percben Moses cselezgetett a szélen, majd élesen középre tette a labdát a tizenhatos szélétől, ami meg is pattant az egyik védőn és így nagyon veszélyesen vágódott a bal alsó sarokhoz, de Schmeichel ügyesen mentett szögletre.

Hazard viszonylag laposan küldte középre a labdát, amit Matic bravúrosan, sarokkal csúsztatott meg, az így teljesen üresen érkező Costa elé került, aki innen nem hibázott és 6 méterről megszerezte a vezetést a 7. percben.



A Chelsea a mérkőzés kezdete óta nyomás alá helyezte a vendégeket, ami csak egyre jobban fokozódott. A 19. percben Kanté lágyan emelt a tizenhatoson belülre, amire Hazard üresen érkezett az ötösnél, azonban sajnos nem találta el a labdát megfelelően, de szép összjáték volt.

Érezhető volt a növekvő fölény hazai oldalról, ami a 27. percben meg is mutatkozott, mikor is Hazard-ot nemes egyszerűséggel felrúgta volt játékosunk, Robert Huth, amiért kapta is a sárga lapot (Huth-nak idő előtt el kellett volna hagyni a pályát szándékos kezezésért, de Marriner ismét töketlen volt). Remek helyről jött a szabad, amit David Luiz vállalt el. Nagyszerű lövése a kapufán csattant, ha brazil védőnk kicsit pontosabb, akkor Schmeichel nem lett volna képes hárítani.

Nem egészen hat perccel később Pedro hozta össze talán a PL legszerencsésebb gólpasszát (nálam eddig az év passza is), persze ehhez kellett az is rendesen megküzdjön a labdáért. Először Matic indítása talált utat két vendég védő lába között, majd ahogy Pedro-hoz került a labda, estében felpörgette és a földön fekve sikerült továbbítania az érkező Hazard-hoz, akin olyan jól változtatott irányt a játékszer, hogy pont elé került. A kifutó kapus mellett belga támadónk nemes egyszerűséggel elsuhant és higgadtan a kapuba gurított.



Érdekesség hogy Costa és Hazard is Willian-nak ajánlotta gólját.
Ekkor már a kaput eltaláló lövések száma 7-0 volt.



Még egy nagy helyzet jutott erre a félidőre, a 40. perc környékén ismét szabadrúgáshoz jutottak a kékek, ami mögé ismét brazil védőnk állt. Erő volt a lövésben, jól is tekeredett, csak sajnos középre és így a kapus hárítani tudott. Ez után már nem történt semmi említésre méltó, így 45 perc után, 2-0-ás vezetéssel mehettek a fiúk pihenni.

Éppen csak Marriner megfújta a sípját máris helyzet alakult ki a Leicester kapuja előtt. Luiz vágta előre a labdát, amire Pedro csapott le és küldött volna kapura, azonban Fuchs egyértelműen kézzel hárította azt. A bíró sípja néma maradt. Érzésem szerint jogos büntetőtől fosztották meg a csapatot, ez nem volt természetes kéztartás.

Ezek után érezhetően vissza vettünk a tempóból, de a vendégek ezt nem tudták kihasználni, a bő 10 perc alatt a legveszélyesebbnek mondható helyzet, Albrighton kaput jócskán elkerülő lövésére volt.

Az 57. percben egy labdaszerzést követően Kanté robogott a szélen, majd remek passzal a középen érkező Moses elé tálalt. Sajnos ő azonban kissé elkapkodta a helyzetet és viszonylag távolról megpróbálta kilőni a bal alsót, de Schmeichel gond nélkül fogta lövését. Ha Moses cipeli még pár métert a labdát, akkor nagyon valószínűleg, megszerezte volna 3. találatunkat.

Hét perccel később Luiz hozta össze a Leicester legnagyobb helyzetét. Albrighton lőtt középre, Luiz pedig megpróbált tisztázni, azonban a labda éppen hogy nem a kapuban kötött ki. A kapufa kisegített a brazilt és minket is. Gyorsan tegyük hozzá, ha Luiz nem cselekszik, akkor valószínűleg Vardy megszerezte volna a szépítést. Nem sokkal később Pedro hagyta el a pályát, helyét Chalobah vette át.

Öt perccel ezután Kanté villant kétszer is, szép emeléssel szöktette Costát, aki egészen a tizenhatos aljáig vezette a labdát, de nagyon gyengén sikerült csak középre passzolnia. A kivetődő kapus lábbal hárított, azonban a játékszer pontosan Kanté elé került, aki megszerezhette volna első gólját pont a régi csapata ellen. De sajnos a helyzet kimaradt, Morgan önfeláldozó bevetődésének köszönhetően.

78. perc, Matic szlalomozik a védők között és jut el a tizenhatosig, azonban nem lőtt a megfelelő időben, így pedig kisodródott, és lövése ugyan megpattant egy védőn, de Schmeichel hárítani tudta.

Még 2 perc sem telt el, és ismét gólnak örülhettünk. Ami késik, nem múlik, Victor Moses és Chalobah játszott össze. Utóbbi klasszis megoldást választva, fordulásból, sarokkal tálalt Moses elé, aki elszakadt védőjétől és tisztán körülbelül 6 méterről lőhetett. Ezzel pont került a mondat végére és tegyük hozzá, nagyon megérdemelte. Gólöröme után olyan gesztust tett, ami eddig is látszott minden megmozdulásán. Hűségét fejezte a csapat és a szurkolók iránt. Később, twitter posztjában, gólját és a győzelmet ő is Willian-nak és családjának ajánlotta.



Más már nem maradt, lehetőséget kapott még Ola Aina és Luftus-Cheek is, akik tették rendesen a dolgukat. Ez azt jelenti, hogy 8 forduló után 16 ponttal az 5. helyet foglaljuk el, 3 pontra az első Manchester City mögött.

Kezdünk felzárkózni, beválni látszik a Conte féle három védős rendszer. Van még mit csiszolni rajta, de lehet, hogy működőképes lesz ez a felállás. Megérdemelt győzelem volt, az első gól után szinte érzékelhető volt, hogy a Leicester-nek ma itt semmi keresnivalója nem lesz. Lezártuk a széleket, kihasználtuk a hibákat és időben be tudtuk vinni a kegyelemdöfést, azonban így is legalább 3-4 gól simán benne lett volna még a meccsben. Nálam csak Matic volt haloványabb, de végre a saját szerepkörében focizik, ott jó neki, véleményem szerint Loftus-Cheek vagy Fabregas többre lenne ott képes.



Az egész csapatot dicséret illeti, közülük is kiemelkedik Kanté, Moses, Hazard és Alonso. A támadókról ugye nem kell sokat mondanom, viszont Alonso remekül beépült a csapatba ilyen kevés idő alatt, rengeteg labdát szerez, sokat ível középre és nagyon gyors. Az egyik legjobb igazolásunk erre a posztra.

Összességében elégedett vagyok mindennel. Van még hová fejlődni, de bíztatóak a jelek és egyre szervezettebben és pontosabban játszunk. Öröm látni a srácokat és a tavaly megtépázott szellem és tűz kezd egyre jobban feléledni, már én is vigyorogva ülök le meccset nézni.

Conte a mérkőzés utáni nyilatkozatában elmondta, hogy elégedett a játékosokkal, kiemelte Alonso-t és Moses-t, de a többiekről is elismerően szólt. Tetszett neki, ahogyan ez a rendszer működik és annak az okát is elárulta, amiért nem cserélte le Costa-t. Egyszerűen csak szereti, ha pályán van mivel már a jelenléte is meghatározó. Ezen kívül a mai győzelmet ő és a teljes csapat is Willian-nek és családjának ajánlja.

Jövőhéten nagy megmérettetés vár ránk. Jose Mourinho a vörös ördögökkel tér vissza a Stamford Bridge-re és semmi jóra nem számíthatunk. Talán most mi vagyunk kiegyensúlyozottabb formában, de egy ilyen rangadón semmi sem biztos. A hangulatra biztos nem lesz panasz. A mérkőzés vasárnap 17:00-tól lesz látható.

A meccs embere : N'Golo Kanté

Chelsea –Leicester City 3-0 (2-0)
2016. 10. 15.

Stamford Bridge: 41547 néző, jv: Andre Marriner
Gól : Costa(7), Hazard(33), Moses(80)

Chelsea : Courtois; Azpilicueta, David Luiz, Cahill (c); Moses, Kante, Matic, Alonso; Pedro, Diego Costa, Hazard

Cserék: Begovic, Aina, Terry , Chalobah, Loftus-Cheek, Solanke, Batshuayi

Leicester: Schmeichel, Luis Hernandez, Morgan (c), Huth, Fuchs, Albrighton, Drinkwater, Amartey, Schlupp, Musa, Vardy

Cserék : Zieler, King, Simpson, Slimani, Gray, Ulloa, Mahrez.