Reading (1980-83), Chelsea (1983-92), Southampton (1992-93), Luton Town (1993-95), Millwall (1995-96), Watford (1996), Doncaster Rovers (1996-97)
Klubjai edzőként
Doncaster Rovers (1996-97), Boreham Wood (?), Letchworth Garden City (?), Hitchin Town (?), Dunstable (2005-)
sikerei
másodosztályú bajnok (1983/84, 1988/89), Div.1 gólkirály (1984/85)
válogatottság
8 meccs / 4 gól
Kerry Dixon a nyolcvanas évek Chelsea-jének királya volt. A magas, eros felépítésű csatár közel tíz évig játszott a Stamford Bridge-en.
Dixon kisebb csapatoknál nevelkedett (Tottenham, Chesham Utd és Dunstable), majd 1980-ban, 20 ezer fontért került az akkor harmadik ligás Readinghez, ahol három év alatt 116 meccsen 51 gólt lott. 1983-ban, 150 ezer fontért szerzodtette le az akkori Chelsea edzo, John Neal, aki épp akkor szeretett volna egy új, megerosített csapatot összehozni a Bridge-en. Ken Bates klubelnöknek nem annyira tetszett Dixon magas vételára (melyhez egyébként egy plusz 25 ezer fontos záradék is járt, melyet az esetleges válogatottbeli szereplés után kaphatott meg a Reading), de késobb biztosan nem bánta meg az üzletet.
Játéka óriási hatással volt az akkor másodosztályú Chelsea-re. Bemutatkozásként két gólt lõtt a Derby County ellen, és az egész szezon során összesen 34-et! Az elsõ osztályba való feljutást eldöntõ meccsen a Chelsea 5-0-ra verte a Leeds-t - Dixon mesterhármasával. Csatártársával, David Speedie-vel és Pat Nevin-nel félelmetes támadósort alkottak - õk hárman közel 200 gólt termeltek az elkövetkezõ három évben. Dixon a Chelsea feljutását követõen a Division 1-ben is parádézott. A következõ szezon nyitómeccsén a Highbury-ben 1-1-et játszott a két rivális, Dixon pedig felejthetetlen gólt lõtt a vendégszurkolók elõtti kapuba. A Chelsea drukkerekkel zsúfolásig megtelt 'Clock End' majd felrobbant a bombagól után! Abban az évben 24 góllal, Gary Linekerrel megosztozva, gólkirály lett, a Chelsea pedig hatodik helyezést ért el a bajnokságban. Elsõ két "kékmezes" szezonjában 70 gólt lõtt 101 mérkõzésen!
Nem csoda, hogy hamarosan megkapta az angol válogatott behívóját. A debütálásra 1985-ben egy mexikói túrán került sor a házigazdák ellen. Ugyanazon a túrán két gólt lõtt az NSZK, majd az USA ellen is. 1986 januárjában egy szerencsétlen sérülés vetette vissza karrierjét. Bár a nyári Világbajnokságra nevezték, mindössze epizódszerep jutott neki Lineker és Beardsley mögött. Sajnos a sérülése után veszített sebességébõl. A válogatottban összesen 8 alkalommal szerepelt, és 4 gólt lõtt.
Az elkövetkezõ idõszakban szétesett a Chelsea feljutást elérõ gárdája. Dixon is kikerült egy idõre a csapatból formahanyatlása miatt, és kis híján az Arsenalba szerzõdött. 1988-ban ismét kiesett a csapat az elsõ osztályból. A Division 2-es szereplés Dixon feltámadását hozta - 25 gólt szerzett, és a csapat rögtön vissza is jutott a legjobbak közé. Az 1989-90-es szezonban 26 találatot termelt - a Chelsea ötödik lett, ami 1970 óta a legjobb bajnoki eredménynek számított. 193 góljával Dixon a klubtörténet második legeredményesebb játékosa, Bobby Tambling után.
1992-ben távozott a Southamptonhoz, 575 ezer fontért, ahol egy rövid idõre ismét együtt játszhatott Speedie-vel. 1993 februárjában, mindössze 9 meccs (és 2 gól) után ingyen távozott a Luton Town-hoz. 1994-ben a kiscsapattal egészen az FA Kupa elõdöntõjéig jutott, ahol pont korábbi csapatával, a Chelsea-vel hozta össze a sors. 88 Luton-ban lejátszott meccsen 20 gólt lõtt. 1995 márciusában 5000 fontért igazolt a Millwall-hoz, majd 1996 januárjában 25 ezer fontért a Watford-hoz. Utolsó csapata játékosként a Doncaster Rovers volt, ahonnan végül játékos-menedzserként távozott 1997 augusztusában. Azóta kiscsapatoknál próbálkozott menedzserként.
Manapság a Chelsea TV-ben dolgozik, stadiontúrákat vezet és focisulit is alapított Dunstable-ben.
