Született	Bromley-by-Bow, 1885.aug.10 - Leicester, 1941
	Klubjai játékosként	West Ham (1904-06), Chelsea (1906-12), West Ham (1912-15)
	Klubjai edzõként
	sikerei
	Chelsea karrier	164 meccs / 107 gól

Angol válogatott labdarúgó, 1906-12 között a Chelsea csatára.

1903/04-es szezonban mutatkozott be, még a West Ham színeiben. Bátyja Jack Hilsdon ugyancsak a kalapácsosoknál játszott. George Hilsdon-t - a gólérzékenységére tekintettel - hamarosan játékostársai „a gépfegyver”-nek kezdik becézni. 1906-ban Hilsdon felkeltette a Chelsea akkori játékos-edzõjének John Tait Robertsonnak a figyelmét, aki a frissen alapított klub csapatába középsõ támadót keresett. Hilsdon 4 fontos heti keresettel a Chelsea-hez szerzõdött 1906 végén. Elsõ klubmeccsén a Glossop North End elleni 9-2-es gyõzelembõl 5 találat a nevéhez fûzõdött. Késõbb egy FA-Kupameccsen 6 gólt szerezvén a Worksop Town ellen a meccs-mûsorfüzetek már arról áradoztak, hogy Hilsdon „élõ bizonyítéka, hogy ahhoz hogy valakibõl elsõ osztályú professzionális labdarúgó legyen nem kell a Tweed-en túl (Skócia) születnie…” Hilsdon az 1906/07-es szezonban 27 gólt szerzett, mely találatokkal nagyban hozzájárult a Chelsea az élvonalhoz történõ felzárkózásában. A következõ három szezonban 99-szer lépett pályára és 76-szor volt eredményes. Chelsea-nél a pályafutása késõbbi éveiben ezt a rendkívüli teljesítményt nem sikerült megismételnie, ebben gátolták állandó sérülései és fokozódó alkoholfüggõsége. 1912-ben Chelsea-nél eltöltött pályafutásának végén azonban szép mérleggel büszkélkedhetett: 164 találkozón 107-szer talált be az ellenfelek hálójába. Hilsdon nyolc alkalommal volt angol válogatott és 14-szer volt eredményes. Nemzeti mezben elõször 1907 februárjában Írország ellen lépett pályára, késõbb 4 találatával részese volt Magyarország elleni 7-0-s angol sikerben, de játszott Ausztria, Wales és Csehország elleni gyõztes találkozókon.

1912-ben visszatért a West Ham-hez, hol az 1912/13.as szezonban elért 17 góljával házi gólkirály lett. 1915-ig a kalapácsosoknál eltöltött játékosévei alatt 92 alkalommal lépett pályára és 35-ször volt eredményes, ami akkor rekordnak számított.

A háború alatt a kelet-londoni összevont csapatban játszott a háborús ligában. Tanácsaival és javaslataival nagyban segítette a West-Ham játékos-utánpótlását. Arras-nál 1917-ben túlélt egy mustárgáz-támadást, de tüdejét a gáz megviselte, így késõbb játékosként nem tudott teljes 90 percet végigjátszani. Háborút ellenezte, a katonai szolgálat-elkerülésében azonban a rendõrség megakadályozta. Háború után alkalmazottként az East-End bárjaiban dolgozott.

1941 szeptemberében elszegényedve hunyt el Leicester-ben és jeltelen tömegsírba temették. Emlékét a ma a Stamford Bridge tetején díszelgõ és róla mintázott szélkakas õrzi.