Chelsea - Liverpool 2-1 (1-0)
2012.05.05, Wembley, 89.102 néző, vezette: Phil Dowd
Gólok: Ramires (10'), Drogba (52') ill. Carroll (64')
Chelsea (kék): Petr Cech - Jose Bosingwa, Branislav Ivanovic, John Terry (c), Ashley Cole - John Obi Mikel, Frank Lampard - Ramires (Raul Meireles 75'), Juan Mata (Florent Malouda 89'), Salomon Kalou - Didier Drogba
Menedzser: Roberto Di Matteo
Cserepadon maradt: Ross Turnbull, Paolo Ferreira, Michael Essien, Daniel Sturridge, Fernando Torres
Sárga lap: John Obi Mikel (37')
Liverpool (piros): Pepe Reina - Glen Johnson, Martin Skrtel, Daniel Agger, Jose Enrique - Jay Spearing (Andy Carroll 54'), Jordan Henderson - Stewart Downing, Steven Gerrard (c), Craig Bellamy (Dirk Kuyt 78') - Luis Suarez
Menedzser: Kenny Dalglish
Cserepadon maradt: Doni, Martin Kelly, Jamie Carragher, Jonjo Shelvey, Maxi Rodriguez
Sárga lap: Daniel Agger (44')
Már nem csak áhítjuk a mágikus hetest, már magunknak is tudhatjuk, 2010 után újra mienk a világ legrégebben alapított versenysorozat trófeája, immáron hetedik alkalommal. Úgy tartják, hogy nem szabad egyből meccs után írni, főleg, ha kivételes érzelmek duzzadnak bennünk. Megpróbálok semmit sem fényezni, viszont ami bennem van mégis ki kell jöjjön: Gratula fiúk! Gratula Di Matteo!
A döntő álmos tempóban kezdődött, csupán néhány nem túl veszélyes helyzet színezte azt, valamint Drogba álmossága, akihez annyira nem tapadt a labda, mint két azonos pólusú mágnes egymáshoz. Ezt a csendet törte meg Ramires a 11. percben, aki Mata passzát jó egyensúlyának köszönhetően megtartotta, majd egészen a kapuig vezette és be is vágta azt.
Ugyan sok esélye nincs egy kapusnak ilyen közelről ajtó-ablak helyzetben, viszont a rövidre mindig vigyázni kell. Reina nem ezt tette, Ramires meg is érezte, nem lőtte a kiszámíthatóbb hosszúba, hanem rövidre, ahol Reinát is eltalálva a labda a hálóba került.
A gól nem tüzelte fel a Vöröseket, továbbra is gyenge játékot produkáltak, de az is meglehet, hogy mi játszottunk jól. A labda annyira megszeretett minket, hogy nem akart tőlünk megválni, ha a Pool meg is szerezte, rövid idő után újra sikerült azt megszereznünk. A csapat jóformán egyetlen kilógója továbbra is Drogba maradt, aki már-már botrányosan gyengén teljesített. Mielőtt most bárki is szalonképtelen üzenetet tervezne a számomra, elárulom, hogy csak azért merek kissé erős szavakat használni, mert később dicsérni is fogom (ettől függetlenül igazak).
Az első félidő tehát komoly Kék-fölénnyel és további komolyabb helyzetek nélkül telt le. A szünetben aztán mindkét csapat megkapta a maga utasításait, a mi oldalunkon valószínűleg Drogba kapta a nem túl szép szavakat, melytől aztán meg is zabolázta magát. Hét percnyi játék után a második félidőben, Drogba úgy gondolta, hogy elég lesz már a szerencsétlenkedésből, Lampard nagyszerű labdájával Skrtel mellett ráfordult a kapura, majd annak lábai között ballal a jobb hosszúba lőtte a lasztit. Ezzel kompenzálta is az egy órai tétlenkedését és továbbra is magának követeli a Wembley királya címet 8 döntőbeli góljával.
A második gólunk sok mindenen változtatott. Drogbának ugyan meghozta a kedvét, viszont a Liverpool is megérezte a vereség keserű ízét, ugyan még csak felböfögték, de már ez is elég volt arra, hogy elkezdjenek jobban hajtani. Dalglish a copfos Carollt küldte be megmenteni a csapatot, aki komolyan is gondolta a feladatot. Miután Bosingwa nem teljesítette a kötelező felszabadítást, Downing beadhatta a frissen pályára érkező Carollnak a labdát, aki miután bolondot csinált Terryből, a léc alá vágta azt.
Ez még nagyobb vízválasztónak bizonyult, a Liverpool rájött, hogy a rossz szájízt nem csak a fogkrém tudja megoldani, elég ha jó nagyot nyelnek. Caroll mellé Suarez is kezdett becsatlakozni az akciókba, erre Di Matteo is reagált, az első gól szerzője, Ramires helyett az egykori Liverpool-játékost, Meirelest küldte pályára. A Vörösek sorba alakították ki helyzeteik, mi pedig csak néztük. Eljutottunk arra a pontra is, hogy higgadt embert alig lehetett találni a csapatban. A labdát nem tudtuk kihozni, mint az első félidőben, már a saját térfelünkön eladtuk, kapkodtunk, hibáztunk.
Ennek a következménye lett a mérkőzés egyik legvitatottabb helyzete is. Caroll szép beadást kapott, melyet remekül el is talált fejjel, viszont Cech még ki tudta ütni. Természetesen a copfos nem nézte az asszisztenseket, hanem el is indult ünnepelni, mert szerinte már benn volt a labda. Itt rontotta el az egészet, mivel lett volna esélye újra lőni.
A dicséretet Cech érdemli, aki valami orbitálisat védett, a labda nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon, szerencsékre a bírók is így látták. Az izgalmak csak fokozódtak, a helyzetek sorakoztak, a cserék nem jöttek, csupán a hosszabbításban, Mata helyére Malouda érkezett. Ezzel Robbie valószínűleg már semmit sem tervezett, időhúzás végett küldte pályára, ami be is jött, kissé nehézkesen, de sikerült kihúzni a végéig.
Egy remek 60. perc után megmutattuk, hogy mennyire el tudjuk rontani magunknak a meccset, mennyire hiányzik a higgadtság és a megfontoltság játékunkból. Közel is álltunk ahhoz, hogy ez legyen a vesztünk, viszont némi szerencsének és egy minden dicséretet megérdemlő kapusnak köszönhetően kibírtuk a végéig. Kettőből egy - azaz a két döntőből egyet megnyertünk. Viszont azt mindenki tudja, hogy a Bayern ellen sokkal nehezebb lesz, nem engedhetőek meg ilyen hibák, a bosingwizmust ki kell ölni a védelemből, több higgadtság kell és rengeteg elszántság. De most ne szaladjunk annyira előre, minden napnak legyen meg a maga meccse, most inkább ünnepeljen mindenki!
TRUE BLUE!
Út a döntőig
Harmadik forduló (2012.01.08.):
Chelsea - Portsmouth 4-0
Gólok: Mata (61', büntetőből), Ramires (84', 86'), Lampard (90'+2)
Negyedik forduló (2012.01.28.):
Queens Park Rangers - Chelsea 0-1
Gól: Mata (47)
Nyolcaddöntő (2012.02.18.):
Chelsea - Birmingham City 1-1
Gól: Sturridge (61')
Újrajátszás (2012.03.06.)
Birmingham City - Chelsea 0-2
Gólok: Mata (54'), Meireles (60')
Negyeddöntő (2012.03.18.):
Chelsea - Leicester City 5-2
Gólok: Cahill (11'), Kalou (17'), Torres (67', 85'), Meireles (90'+1)
Elődöntő (Wembley, 2012.04.15.):
Chelsea - Tottenham 5-1
Gólok: Drogba (42'), Mata (48'), Ramires (76'), Lampard (80'), Malouda (90'+3)
