Angol válogatott labdarúgó, 1945-47 között a Chelsea csatára.
Lawton már utánpótlásként nagy tehetségnek számított és bár mesterhármast ért el az angol serdülő válogatottban, nem került az ifik közé. 1935-ben a másodosztályú Burnley csapatához szerződött. Magas termetével kitűnően fejelő játékosok közé tartozott, aki fejjátékával bármely szögből veszélyes volt ellenfelei kapujára.
Erre az Everton részéről is felfigyeltek és 1937 elején 6500 fontért leigazolták a legendás, de ekkor már korosodó Dixie Dixon mellé. Az Evertonhoz igazolása egyben belépő volt az angol nemzeti tizenegyhez: Lawton első válogatottságára 1938-ban, még az Evertonnál eltöltött ideje alatt tett szert, igaz részéről csak a szépítésre futotta a Wales elleni 4-2-es vesztes meccsen. Az 1938-39-es szezonban elért 34 találatával nagyban hozzájárult a liverpooli kékek háború előtti utolsó bajnoki sikeréhez.
A háború alatt Lawton erőnléti irányítóként szolgált a hadseregben. A háború befejeztével 11.500 fontért a Chelsea igazolta le. A Dinamo Moszkva elleni barátságos meccsen lépett először pályára a londoni kékek színeiben a Stamford Brige-n 1945. novemberében és fejesgóljával hozzájárult a 3-3-as végeredményhez. Lawton a következő 1946/47-es szezonban 34 találkozón 26 gólt szerzett, de londoni letelepedési nehézségei és Billy Birrell menedzserrel kialakult rossz viszonya folytán csak idő kérdése volt eligazolása a klubtól. A sajtót is megdöbbentette a hír, amikor Lawton karrierje csúcsán rekord 20.000 fontért ( pletykák szerint a Arthur Stollery, - a Chelsea akkori erőnléti edzőjének - javaslatára), a harmadosztályú Notts County csapatához szerződött. Notts-nál már életében legenda lett belőle: 166 meccsen elért 103 góljával hozzájárult csapata másodosztályba történő feljutásához 1950-ben. Az alacsonyabb ligákbeli szereplése ellenére ekkortájt is rendszeresen szerepelt az angol nemzeti tizenegyben, ahol 23 meccsen 22 gólt szerzett. 1952-ben játékos-edzői megbízást vállalt a Brentfordnál kevés sikerrel. 1953 novemberében megkereste az Arsenal és 10.000 fontért leigazolta. Az ágyúsoknál eltöltött két szezonban 38 meccsen szerepelt és 15 találatot ért el, beleértve az 1953-as Charity Shield-en lőtt győztes találatot, mellyel a Stanley Matthews-zal felálló Blackburnt győzték le.
A második játékos-menedzserbeli szerepvállalási kísérlete már sikeresebb volt: Ekkor a ligában nem szerepelő Kettering Town csapatánál vállalt feladatokat, bár fél szemmel a Notts County-nál adódó menedzseri lehetőségre várt. Ez a lehetőség 1957-ben el is jött bár irányítása alatt a Notts ismét visszacsúszott a másodosztályba, ami Lawton lemondásába került és egyúttal felhagyott aktív labdarúgói karrierjével is.
Rövid játékos-megfigyelői "karrier"-t követően, a Nottingham Evening Post-ban rendszeresen megjelenő cikkeiből próbált időszakosan előforduló pénzügyi nehézségein úrrá lenni. Volt klubja az Everton Lawton támogatására 1972-ben jótékonysági meccset is rendezett. 1996. novemberében 77 éves korában hunyt el. Hamvai 2003-tól az Angol Labdarúgás Hallhatatlanjainak Csarnokában az angol Nemzeti Labdarúgás Múzeumában nyugszanak.
