A 2011/12-es kiírás Salomon Kalou számára vegyes érzelmekkel volt teli, hisz sokáig úgy tűnt, azzal a gondolattal küzdött a szezon során, hogy elhagyja-e a klubot – amit végül meg is tett.
Az elefántcsontparti támadó a szezon nyitómérkőzésén a Stoke otthonában kezdőként lépett pályára, ahol nem sikerült értékesíteni vitathatatlanul a mérkőzés helyzetének kikiáltott lehetőségét, majd egy héttel később, a hazai West Bromwich Albion elleni mérkőzésen idő előtt el is kellett hagynia a pályát.
Ettől a ponttól kezdve úgy tűnhetett, hogy minden rossz irányba fordult számára, hisz a szezon első felében többnyire nem is számoltak vele.
Azonban azon ritka alkalmakkor, amikor lehetőséget kapott, mindent beleadott – mint ahogyan azt mindig is tette. Így volt ez a decemberi mérkőzésen is Newcastleban, amikor egy késői csereként 1-0-s állásnál beállva ő szerezte meg csapatunk számára a döntő fontosságú második gólt, még mielőtt Daniel Sturridge megszerezhette volna a harmadikat, ám ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy rendszeres játéklehetőséget érdemeljen.
Amikor azonban Roberto Di Matteo felváltotta Andre Villas-Boast, Kalou szezonja hirtelen pozitív fordulatot vett. Szinte azonnal visszakerült a pályára, és az önbizalma minden egyes alkalommal csak nőtt, és nőtt. A neki szavazott bizalmat meg is hálálta az olasznak, amikor a Bajnokok Ligájában, a Benfica otthonában megszerezte a negyeddöntő egyetlen találatát.
Amikor a menetrendünk sűrűsödni kezdett, szinte állandó résztvevője volt a mérkőzéseinknek, kezdő volt mind az FA Kupa, és mind a Bajnokok Ligája döntőjében, hozzájárulva mindkét sikerhez, hisz a Wembleyben végig a pályán volt, míg Németországban 84 percet játszott.
Mérkőzések: 16+10
Gólok: 5
Gólpasszok: 4
Pályán töltött percek: 1.526
(forrás: chelseafc.com)
A sorozat előző és következő része:
Visszapillantás :: No.19 (Paulo Ferreira)
Visszapillantás :: No.22 (Ross Turnbull)