Lehetett volna három is, ha Costa belövi, de a lényeg, hogy döntetlent értünk el az Anfield Road-on, ráadásul úgy, hogy a közvetlen követőink ismét nagyot bakiztak. Luiz először talált be visszatérése óta. Meglepetésünkre Wijnaldum szerezte a Vörösök találatát. Mignolet tragikomikus hős lett. Kante megállíthatatlan.

Címszavakban nagyjából így lehetne összefoglalni ezt a rangadót, de természetesen nem csak ennyiből állt. Az egyik, ha nem a legfontosabb, hogy véglegesen szögre akasztotta mindkét csapat 8-asa a cipőt. Számos rangadó velük volt fémjelezve a nem is olyan távoli múltban. Két olyan emblematikus játékosról beszélünk, akik a korszak legmeghatározóbb középpályásai voltak az angol futballnak, valamint csapatuknak.

Azóta új szelek fújnak mindkét csapat háza táján, más játékosok vannak a csúcson. Vannak frissek, vannak már egy ideje ittlévők és vannak visszatérők. Az egyik ilyen, aki az egész szezonban az egyik legnagyobb pozitív csalódásunk, aki a 100. Chelsea-s mérkőzésén egy bődületesen nagy góllal köszönt be ismét a PL-ben.



David Luiz utóljára még a Fulham ellen rúgott gólt, az se volt kicsi. Szerepe teljesen megváltozott, a szeleburdi, de annál szerethetőbb védőből egy megfontolt, higgadt stabil pont lett. Nekem nagy kedvencem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen átváltozáson megy át és ilyen jó szezont fut, de szerencsére mindenkire rácáfolt és Conte taktikájában, már-már Terry-s magasságokban szerepel. Szemfüles, fifikás és bődületesen nagy szabadrúgás gólt sikerült akasztani Mignolet kapujába. Sokan szidják a belga kapust, hogy még is hova figyelt, bár érdemes megnézni Hendersont, aki konkrétan összehúzta magát a sorfalban és felette szállt el a labda. Mindegy, mi köszönjük szépen, egy újabb felejthetetlen Luiz gól a repertoárba.

A másik nagy meglepetés a szezonban James Milner. Immár balhátvédként szerepel az elnyűhetetlen angol szélső és rendkívül magabiztosan és hatékonyan látja el a feladatát, állítom, hogy az egyik leginkább alul értékel kulcsszereplője ennek a Poolnak. Az ő elfutása és okos fejese, no meg Moses hathatós közrejátszásának köszönhetően jutott el a labda Wijnaldumhoz, aki közelről nem hibázott és a második félidő elején visszahozta a hazaiakat a mérkőzésbe.

Ezen a mérkőzésen kijött egy fontos hiba, hogy jelenleg bármennyire jól szerepel az Alonso-Moses wingback kettős, azért a komoly összecsapásokon rendre kívánni valót hagy a teljesítményük maguk után. A leglátványosabb talán a nigériai helyezkedése, ha védekezni kell és a túloldalon, vagy nem a közelében van a labda. Eléggé fegyelmezetlen és sokszor csak gyorsaságának köszönheti, hogy visszaér, bár több gólt is kaptunk az ő hanyagsága miatt. Alonso remek fizikai adottságokkal bír, talán ennek köszönhető, hogy az alacsony, fordulékony játékosok ellen nem a leghasznosabb. Idén ez még elég, de jövőre dupla terhelésnél kevés lehet.



Sajnos nem látunk bele Conte fejébe és csak sejteni tudjuk, hogy milyen elv alapján cserélgeti a Matic-Kante-Fábregas hármast. Amit tudunk, hogy a kis francia elengedhetetlen része a csapatnak. Már kétéves ittléte alatt olyan mutatókkal bír, mintha 3-4 éve itt lenne és lepipálja a mezőnyt. Így egy posztra szűkül a két játékos lehetősége. Matic erős, nagy teherbírású romboló játékos, aki a szezon elején még gólpasszokkal is jeleskedett, de ez most kicsit elhalványult. Két ilyen védekezőbb típusú játékosnál sokkal nagyobb szabadság adódik a szárnyvédőknek és az elülső hármasnak. Bár kiütközött, hogy egy támadóbb és mozgékonyabb középpályával szemben (lásd Tottenham) eléggé darabos és lassú előrefelé a két játékos.

Ilyenkor jön Fábregas a képbe, aki elképesztően száll be rendszerint az összecsapásokba. Labdái bámulatosak, ő játszotta a legkevesebb mérkőzést az állandónak nevezhető játékosok közül és holtversenybe neki van a legtöbb asszisztja a PL-ben. Sokkal támadóbb és gyorsabb a csapat így, de tudjuk, hogy a spanyol fegyelmezetlenebb is és kevésbé tud fix pozíción jól szerepelni. Ezért is láthattuk, hogy az elülső trióhoz csatlakozott és szélről befelé húzott, így a védekezésben voltak mögötte elegen és neki is kevesebb feladata volt, több energiája maradt a támadások építésére.

Costa eldönthette volna a mérkőzést, de mindenki tud hibázni, kár ezért külön megróni. A következő helyzeteit majd berúgja. Összességében elégedettek lehetünk a csapattal, mert egy győzelemre éhes Liverpoolt, a saját katlanjukba tudtunk majdnem két vállra kényszeríteni. Ha ehhez hozzáveszem, hogy az Arsenal betlizett, a Spurs gól nélküli döntetlent játszott, akkor máris szebb a kép.

Szombaton a második sorsdöntő összecsapás vár ránk odahaza az Arsenal ellen. Van miért visszavágni, meg amúgy is a Bridge-n illik elverni az Ágyúsokat. Lesz klubgyűlés és közös meccsnézés, ez eseményt itt láthatjátok. Mindenkit szeretettel várunk.



Chelsea (3-4-3): Courtois; Azpilicueta, David Luiz, Cahill (c); Moses, Kante, Matic, Alonso; Willian (Fabregas 83), Diego Costa (Batshuayi 90+4), Hazard (Pedro 72).
Padon maradt cserék: Begovic, Terry, Zouma, Chalobah.
Gólszerző: David Luiz 24
Sárga lapos: Willian 79

Liverpool (4-3-3): Mignolet; Clyne, Matip, Lovren, Milner; Wijnaldum, Henderson (c), Can; Lallana (Origi 90), Firmino, Coutinho (Mane 75).
Padon maradt cserék: Karius, Klavan, Moreno, Lucas, Sturridge, Origi.
Gólszerző: Wijnaldum 57
Sárga lapos: Henderson 45, Milner 57

Játékvezető: Mark Clattenburg
Nézőszám: 53,157